Lehet tagadni azt a tényt, hogy 30 felett az ember már NEM FIATAL hanem középkorú?

81

Nem, de segít a dolgon, ha azt állítjuk, hogy 30 évesen fiatalok vagyunk? Mert szerintem nem. Az elfogadáshoz túl kell lenni a tagadáson.

"Egyébként a szervezeted akkor se olyan már saját magadhoz viszonyítva, mint 24 éves korodban és a képeken is tuti látszódik a különbség!"

A szervezetem 40 kilóval többet cipelt huszonévesen, úgyhogy nekem saját magamhoz képest eddig a legjobb a szervezetem 30-asként. Össze lehet hasonlítani a hülyére "csillagozott" laborjaimat a mostani csillagmentesekkel. Egyszer konkrétan a triglicerid szint olyan magas volt, hogy nem volt szám, mert oda volt írva, hogy bizonyos szint felett nem mérik.

Ezért mondom, hogy minden eset más. Ha mindenki egyforma genetikával születne és életmóddal élne, akkor lenne ennek az egésznek értelme.

Jó, de ez egyedi eset.

Hogy tudtál 40 kilót fogyni és tartani? Nem semmi!

#84

Az meg nem egyedi, hogy sokan képesek évek óta tartani a vékony alakjukat és kevés súlyukat. Nem kell hozzá nagy erőbefektetes.

85

Oké, ha olyan a genetika, vagy ha olyan, hogy max enyhe túlsúly lenne rajta, ha nem vigyázna.

De hogy erősen túlsúlyosból legyen tartósan vékony, az ritka.

#86

Általános iskolai fiú osztálytársam évekig túlsúlyos volt gyerekként, talán még közepsulis korában is, most 30 évesen testépítő, életmód tanácsadó és fitneszedző.

És nem kell mindent a genetikára fogni. Az akaraterő, kitartás nem genetika.

87

Hát jó, de van, akinek alapvetően lassú az anyagcseréje és kvázi ha kevés halat eszik zöldséggel, már hízik, más meg zabálhatja a hamburgert, pizzát, "piros" cola-t ihat, mégse hízik.

Nyilván aki huszonévesen 95 kiló 160 centihez, az az előbbi csoportba tartozik és bizony lényegében jól sem szabad laknia.

Nekem például olyan 23-24 éves koromig oda se kellett figyelnem, mondjuk ezt segítette, hogy egyszerre nem tudok sokat enni. A normál és a túl vékony között ingáztam folyamatosan tinikorom óta.

Most 29 évesen már sokkal jobban oda kell figyelnem. Jelenleg teljesen jó az alakom, de ehhez bizony oda kell figyelnem mostmár!

El tudom képzelni, hogy 10 év múlva már annyira oda kell figyelnem, hogy éhesnek kell maradnom.

"Jó, de ez egyedi eset."

Nem egyedi. Az osztályomban a 3. legkövérebb lány voltam, és a másik kettő is lefogyott, évek óta normál súlyúak. Ha csak az osztályomban, általános és középsulis, végignézek, rengetegen változtak előnyükre és hátrányukra is. Felőlem a 10 évest is lehet negyedkorúnak hívni, ez nem érdekel, engem az a része érdekel, hogy nem törvényszerű, hogy mindenki rosszabbul érzi magát a bőrében a kor előrehaladtával. Ha mindenki optimális súlyú lenne egész életében, akkor igaz lenne, de akkor sem lenne egységes.

"Nem, de segít a dolgon, ha azt állítjuk, hogy 30 évesen fiatalok vagyunk?"

És az segít, ha azt mondja egy 32 éves, hogy középkorú?

Az ember érzi hol vannak a hárai, ha feszegeti őket.

Viszont ha arra hivatkozva hagyja el magát, hogy hát ő már nem elég fiatal ahhoz hogy belevagjon új dolgokba, akkor garantáltan egy semmilyen élet felé halad az úton.