Van itt olyan személy, aki genetikailag nagyon sovány volt gyerekként és kamaszként is és ezért nem bántották soha?

Én világ életemben sovány voltam, az általános suli végefelé is csak 40 kiló voltam, sőt, lehet még azt sem értem el, de emiatt sosem bántottak. Bántottak amúgy a "menőbb" lányok, de nem ezért. (Szegények voltunk eléggé, és inkább a ruháim miatt lettem kiközösítve, meg a visszahúzódóbb, antiszociálisabb viselkedésemért.) Sőt, volt olyan is, hogy amikor tesi órán öltöztünk, az a lány, aki bántott, észrevette az alakom amikor levettem a pólómat, és őszinte csodálattal mondta, hogy milyen szép vékony a testem, és hogy ő is ilyet akarna, csak ő nem tud fogyni. Szóval nekem nem volt ezzel soha problémám, most meg már azért híztam egy 10-est a fogamzásgátlóm miatt, így végképp nem baszogat senki ezzel, max csak a kövér-fétises falusi öregek a családba, akik szerint "az uram nem ad enni", de az sem mindennapos.

Egyébként ne aggódj, nem veled van a baj, a gyerekek gonosz kis bestiák, meg úgy alapjáraton az emberek is, mindig találnak valamit, amivel a másik embert kritizálhatják. Az, hogy téged pont a soványsággal találtak be azt jelenti, hogy nem találtak rajtad mást, amibe bele lehet kötni.

Szerintem akkor van ilyen, ha egy közösségbe bekerül egy,két olyan genetikai hulladék, aki csak annyit tud felmutatni, hogy másokat gúnyol, baszogat. Ettől érzi valakinek magát, mivel semmi másra észrevehető produktumra nem képes.

Általános suliban én voltam a "gebe" meg "csontváz". Persze a delikvensek a ducikat is csúfokták a kövérségük miatt, a szegényt meg a csórósága miatt.

Pedagógusok között is akadt olyan, aki rettentő poénosnak gondolta magát, mikor azt mondta, téglát kéne rakni a zsebembe, hogy el ne fújjon a szél. Mondta ezt a kb 120 kilójával. Inkább nézett volna tükörbe, mielőtt megszólal.

Mikor középsuliba kerültem, továbbra is 45 kg voltam, de itt már nem nem szólt be senki, ebben az időszakban már eléggé körülrajongtak a fiúk minden közösségben, bár itt már a stílusom öltözködésben, viselkedésben is egész más volt, mint általánosban, csak a súlyom volt ugyanaz. De itt viszont nem is tudok olyanrol, hogy bárkit is piszkáltak volna, itt az osztály legszegényebbjének is gyűjtést szerveztek a többiek. Ruhákat, cipőket adtunk a szegényebbnek és elkisértük vásárolni, hogy kikupáljuk kicsit :)

Szóval leginkább ez a közösség összetételén múlik. Ha egy piszkálódós szemét rontja a levegőt és uszítja a többieket, akkor ott bárkit bérmiért kipécézhetnek. Ha szerencsés közösség jön össze, mert nincs benne ilyen elmebeteg, akkor ott nincs baj. Kisebb részben rajtad múlik. Ha van önbizalmad, magabiztos fellépésed, akkor kevésbé mernek belédállni hülyeségekkel.

Az uramat, mikor megismertem, 60 kiló volt a 190 centijéhez. A saját anyám azt mondta, úgy néz ki abban a piros bukósisakban, mint egy gyufaszál.

De mivel neki olyan a személyisége, a kisugárzása, soha nem mondta, hogy bárki bántotta volna, mert vagy eszükbe sem jutott belekötni, vagy együtt röhögött velük, mint anyuval.

Azóta megapusodott kissé, de az átlaghoz képest még mindig karcsú, és azon szokott röhögni, hogy közli a népekkel, hogy felszedtem 25 kilót, és nézi a döbbent fejüket. :D

Az a baj, hogy a bosszúval is saját magad mérgezed. Tudom, hogy a bántalmazottakból sokszor lesznek bántalmazók, de azért butaságot ne csinálj, nem leszel több attól és hidd el, nem törli el a sebeket a szívedről. Nekem annyiban volt szerencsém, hogy mindig rengeteg barátom volt, engem szerettek az emberek és csak az igazán kis g*cik piszkáltak, akikkel alapból is gondok voltak vagy nagynak akartak tűnni. Persze nem azt akarom mondani, hogy nem vagy szerethető, de nem lehet, hogy a személyiséged olyan, ami azt sugallja mások felé, hogy jöhettek? Úgy értem, hogy az emberek általában azokat bántják elég intenzíven, akiket gyengébbnek, elnyomhatónak tartanak.

Emlékszem, egyszer a gimiben beszólt egy srác, hogy úgy látja, nem valami jók a tesi órák. Visszaszóltam, hogy majd ha pofán verlek, akkor megláthatod, hogy mennyire jók. Be is dugult egyből.