Akik itt saját maguk kezdtek önfejlesztésbe, hogy csinálták?

Dehogy olvastam.

Igazából választás elé állítottam magam. Valamit vagy csináljunk jól, vagy sehogy, ez az elvem. És így az élettel is.

Vagy akkor feladok mindent, és vonat alá fekszem, mert elegem van mindenből és mindenkiből, és nem kérek ebből többet, az egész undorító világból, vagy elzárom magam az olyan emberektől, akik nekem ártanak, bármilyen módon is, és megpróbálok a magam örömének élni, és csak annak, ami engem boldoggá tesz.

A másodikat választottam. Extrém mód kapartam az egyetemen, évfolyam első voltam a szakomat tekintve, tudtam pénzzel spórolni, nem nagyon adtam senki véleményére magammal kapcsolatban, és megtanultam mindnenek örülni. Annak, hogy szép idő van, ha esett, annak hogy jó illata van az esőnek, egészséges vagyok, csinos vagyok, okos vagyok. Nem hagytam hogy lehúzzanak, mert miért is hagynám? Kik ők ahhoz? Más nyomorát ne viseljem én már tehernek!

Felfogtam, egy életem van. Ezt vagy eldobom, és nem éltem a lehetőséggel, vagy kihazsnálom, de a köztes állapotnak abszolút smemi értelme szerintem.

Megismertem aztán a férjem, és olyan barátokat találtam, akikre bármikor számíthatok. Önmagam legjobb verziója vagyok most, minden értelemben.

Ha figyelsz arra, hogy te hogy vélekedsz a világról, és kikre szánod az időd, megtérül.

Élvezem az életet. Sokat utazok, jól keresek, élem a szociális életem, én ma mikor barátnőmtől jöttem haza a szokásos heti pletyipartiból, még egy viráglevelen üldögélő katicabogárnak is örültem.

Az élet szép. Ami pedig a világban rossz, azon próbálok én segíteni, mint egyszál emberke tudok. Ilyne nálam az állatvédelem, és akár csak napi 1 embernek önzetlenül mosolyogni, hátha azt a mosolyt tovább adja....a világ kis lépésekkel lesz egyre szebb. A környezeted és a körülötted levők életét viszont nagyon meg tudod szépíteni, és a magadét pedig elsőnek magadnak kell!

Megnéztem A Titok, A békés harcos útja, Rocky-filmeket.

Elolvastam Csernus Imre, Louise L.Hay összes művét, Almási Kitti, Osho, Allan és Barbara Pease néhány művét.

YouTube-on hanganyagokat hallgattam, pl. Brian Tracy Főnix-szemináriuma, meditációs zenék, Louise L. Gay hanganyagok, A Titok folytatása az Iránytűt is megnéztem.

A vonzás törvényének segítségével bevonzittam a munkámat, amit szeretek és sok dolog sikerült is, hogy más szemlélettel rendelkezem.

Jah és mégegy.

A hobbik. Hiába vagyok extrém mód extrovertált, attól még egyedül is nagyon jól elvoltam.

Rengeeteg PC játékot játszottam, meg nekem a takarítás-rendrakás is a hobbim :D

A világ látja, ha rendben vagy magaddal, és ez fontos.

Nem nagyon hiszek a Karmában, meg a jó-rossz energiákban, de talán van benne valami, de szerintem ez a hozzállás végterméke inkább...

Tehát, ha esik az eső, láthatod hogy de szar idő van, vagy azt is, hogy waoow, hogy szakad az eső, de jó illata van.

Aham ^^

Én sem abban dolgozom már, de közel az eü-höz, mondjuk.

Szóval, elvégezheted a fősulit, az osztályos nővéren kívül naaaaagyon sok pályaút van még, és közöd nincs a vérvételhez, stb.

És rengeted továbbtanulási lehetőség is van, ha te is szeretsz tanulni ^^.

Van 1-2 átfedés és hasonlóság amit leírt a kedves "Dr.med" is. (Most a kedves szó után nem szívesen írom le a Genya szót, sorry 😅)

Nekem hála az égnek kiváló a kapcsolatom édesanyámmal, így alapvetően ő volt az indikátora annak, hogy meg/kipróbáljam az önfejlesztés dolgot. Bár nálam sokkal inkább a spirituális része ami mérvadó, a fizikai részén még van mit dolgoznom. 🙃

Az alapvető dolgok (pölö az a soxor használt érzelmi intelligencia, vagy mi a szósz) amikkel rendelkeztem a barátaim/ismerőseim szerint is azok hála az égnek megvoltak, sőt. Azért alkalmazom a sőt szót, mert tinikorom óta én vagyok az a személy akivel leülsz kibeszélni dolgokat, leültetek 2 üveg borral mondjuk egy parkban/játszótéren hajnalban és reggel azt vettétek észre, hogy pirkad. :)

Valahogy másnak NAGYON könnyű volt mindég is segíteni/könnyíteni a lelkén, de sajnos én voltam az a bizonyos cipész, akinek ugye likas volt nagyon sokáig a cipője. Tudom ez fura, de van egy 'meme' egy bizonyos személyiségtípusról ami(t nem akarok elfogadni a mai napig sem, mert nem tartom magamat extrovertáltnak, de ez hosszú) kifelé ragyog, de belül meghal. :( :)

Volt egy saját kézből indított szakításom pár évvel ezelőtt, ahol meg akartam halni. El akartam temetni magamat, hónapokig szenvedtem mint a vett malac. Oda-vissza ki/megbeszéltük. Segíttettek átvészelni. Anyum ekkor nagyon sokat foglalkozott velem és kezdtem rájönni szépen lassan, hogy na várj, azokban a tanításokban amikből nekem idéz, meg esszézik, azokban lehet valami! (Tolle, Mooji, Hay stb.)

Gyakorlatilag szépen "megadtam" magamat ezeknek a tanításoknak és igaz még hosszú az út, de már az évekkel előtti önmagamhoz képest elég sokat léptem előre számos téren, ha a lelki aspektusból nézzük a dolgokat. (Igen, még mindég lassan el kellene kezdenem kondizni, újra. 😅)

Próbálom azt a szintet elérni, hogy ne csak akkor érezzek boldogságot amikor mondjuk a cicóm "beledorombol az arcomba" hajnalban, hanem, hogy csak maga a létezés tudata boldogsággal tudjon eltölteni.

Mivel kissé impulzív és hangulatingadozó természet vagyok, ezeket sikerült minimálisra csökkentenem, de igyekszem.

Én a mai napig vallom azt, hogy MINDEN rajtad múlik, szeretnéd a változást, vagy nem? Hiába van 24235 ember aki neked segítséget tud nyújtani (köszi mindenkinek, innen is! 😊), ha tudat alatt visszahúzod magadat, akkor megette a fene.

Izé, mi volt a kérdés? Ja igen. :D

Ja, hát kb. így. :)

Nekem ott kezdődött el, amikor tudatosult bennem, hogy az élet ugyanazt a megugrandó feladatot dobálja elém x időközönként. Ami az volt, hogy meg kellett tanulnom kellően kiállni magamért, de amikor sokadjára hasaltam el ezen, sajnos sikerült benyelnem egy kis depressziót és szorongást. Ezt pedig szerencsére hamar megelégeltem és változtatni kezdtem magamon és a hozzáállásomon is. Bár a beszűkült komfortzóna feszegetése nem volt eleinte leányálom.

Az első lépés az volt, hogy "szelektáltam" a körülöttem lévő embereket. Többen voltak, akik sajnos valamilyen módon ártottak nekem (hivatásos lelki szemetesként tekintett rám, vagy épp kétszínű volt és még sorolhatnám), és úgy határoztam, hogy nekik többet nincs már helyük az életemben. Innentől fogva magamat helyezem előtérbe és a saját boldogságomra, test-lelki épségemre koncentrálok.

Meglépni nem volt egyszerű, de nagyon hamar éreztem ennek a pozitív hatását. Jobb lett az alaphangulatom és a közérzetem is.

Utána összeszedtem azon tulajdonságaim, amin változtatni akartam, valamint azokat a dolgokat, amiben hiányosságaim voltak. Dolgozni kezdtem azon, hogy a legjobbat hozzam ki magamból és sokkal pozitívabb személyiség legyek. Figyeltem arra, hogy hogyan reagálok dolgokra, mit gondolok róluk és tudatosan kezdtem ezeket is pozitívabbra hangolni (nem toxikus pozitivitás volt a cél, szimplán pesszimista voltak sajnos akkoriban).

Elkezdtem mindenben a jót meglátni, ami hatalmas dolog volt, mert volt idő, amikor csakis a rossz részére fókuszáltam, bármilyen kicsi is volt, amire nem vagyok túl büszke. Egy ponton pedig azt vettem észre, hogy pozitív, rám jó hatással lévő emberek voltak és vannak körülöttem, új barátokat szereztem, akikről tényleg csak jókat tudok mondani.

Jobban kezdtem magamra és a szükségleteimre figyelni, pl. a minőségi énidőre. Hobbijaim közé újra bekerült az aktív nyelvtanulás, és már a napi rutinomba is beépült. Olyan hobbit választottam (pl. sütés-főzés, kicsit extrémebb receptekkel), amik során van egy kis kihívás is, fejlődhetek közben és élvezem is, nem utolsó sorban.

Viszont a leírtakhoz tartozik az is, hogy gyakorlatban mindez nehezebb volt, sok kitartás kellett és helyenként nem lett volna szabad olyan keményen bánnom magammal. Mert a fejlődés útja nem egyenes, és nem is mindig felfelé halad. Ez egy hosszabb procedúra, amit megéri végig vinni.

Mindenképp azt mondanám, hogy hatásos volt és az életem határozottan jobb irányba halad, de még mindig nem vagyok teljesen azon a ponton, amit célként tűztem ki magamnak. Még dolgoznom kell kicsit az önbizalomhiányomon, azon, hogy még mindig jobban érdekel mások véleménye, mint szabadna és rosszabb napokon (de már egyre ritkábban szerencsére) néha negatívabb vagyok, de már korántsem annyira és annyi ideig, mint rég.

Szóval még mindig van mit tenni, de elhatároztam, hogy akkor is kihozom magamból a legjobbat :)