Miért komolyodnak meg az emberek ahogy idősödnek?

Ebben a korban már rengeteg mindent tapasztal az ember, sokan fájdalmas traumákon mennek át, egyre több az egészségügyi probléma, a fizikai fájdalom, mentális és megélhetési problémák.

Azon kívül nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a gyerekes, nevetséges viselkedés és az irigylésre méltóan könnyed, optimista, "felelőtlen" viselkedés között. Szerintem szerencsés, aki meg tudja úgy őrizni a gyermeki énjének egy darabját, mert az könnyebben megtalálja az utat a fiatalokhoz. A mai magyar valóságban sajnos kevesen képesek erre.

Jó kérdés, úgy vettem észre hogy nem mindekire igaz, aki kreatív, művészeti területen tevéknykednek jobban megmarad a gyermeki énjük.

És vannak akik, csak munkájuk miatt szerepet vesznek, fel pl. tanárok, de gondolom más foglalkozásoknál is így van pl. ismerősi körömben aki tanít, van aki jogot tanul, hétközben öltöny, ing, aktatáska, hétvégén pedig tépett rocker cuccok, szakadt hátizsák. :D

És vannak aki tizenévesen már nagyon "felnőttek" voltak, mert a gyerekseség milyen "ciki" és azóta is így gondolják, ezek az úgymond karótnyelt nőszemélyek általában. :D

Hogy ez miért jó, arra én is kiváncsi lennék, talán valaki más meg tudja mondani. :D

Szerintem legtöbben csak befásulnak. Érzelmileg pedig talán a sok csalódás miatt vesznek vissza.

Én kicsit amolyan "elvont", szabadelvű, művészeteket imádó ember vagyok és gy 47 éves koromra sem sikerült igazán felnőnöm. Remélem, ez így is marad. Pedig sok rosszat, nehézséget átéltem én is már.