Hogy kezelitek azt, ha egy hozzátok közel álló ember, akár családtag valamit nagyon máshogy gondol vagy tesz, mint ahogy azt a ti lelkiismeretetek diktálja?

A legtöbb esetben ráhagyom, kivéve ha mást károsít vele.

Sajnos tudom, hogy egy alkoholistával például nem lehet mit kezdeni. A makacs öregekkel sem, akiket szeretnél megkímélni, de nem bírnak elmaradni a seggükön. Nehéz, de el kell fogadni sajnos. Nekem a családom nagy része teljesen más poitikai és vallási nézeteket vall, azt is rájuk szoktam hagyni, mert csak veszekedés lesz, én meg szeretni akarom őket, nem meggyőzni. Joguk van azt gondolni, amit.

De például a megcsalást soha nem néztem el a családban. Ha tudtam ilyenről, elmondtam a partnernek. Egyszerűen ez olyasmi, amiben cinkos vagyok, ha hallgatok. Azt sem tudtam elhallgatni, hogy az egyik rokonom meglopta a másikat. Nem árulkodtam direktben, de rávezettem őket a dolgokra, hogy maguk jöjjenek rá és maguk döntsenek a dologról. Ezeket a dolgokat nem hagyja az igazságérzetem és bízom abnan, hogy nekem is segítenének, ha tudnának arról, hogy valaki elárul engem a hátam mögött.

Tulajdonképpen úgy járok el velük, ahogy én is szeretném, hogy velem eljárjanak.

Ahogy mondani szokták az ember nem válogathatja meg a családtagjait.

Ők adottak, legfeljebb vannak akik megszakítják a kapcsolatot egymással.

Régebben én is szerettem volna megfelelni mindenkinek. Ma már nem izgatom magam, ha nem úgy gondolok dolgokat mint pl. a családom. Persze ők szeretetből próbálnának "kontroll alatt tartani", de ma már nem hagyom! Egészen más generáció, elég sok mindenben nem értünk egyet. Az alapértékek ugyanazok, de a szüleim (70+) még elég konzervatívan gondolkodnak bizonyos dolgokban.

Önzőség vagy nem, ezen a Földön, ezt az életet mindenki csak egyszer éli meg, nem szabad úgy élnünk, hogy másoknak akarjunk megfelelni.

Minden felnőtt ember csak a saját életéért, a saját gondolataiért és tetteiért felel (a sajátjáért, nem a másikért).

Sok múlik a kommunikáción. Ha fontos számomra az illető, megpróbálom érvekkel alátámasztani, hogy én mit miért teszek, vagy gondolok.

Sokszor nem könnyű, sokat kell dumálnom főleg az idős szüleimmel, de már párszor ők mondták utólag, hogy igazam volt egy-két dologban!

De mire ide eljutottunk, addig "vért izzadtam velük"! :)