Miért hiszi azt a többség, a 30 feletti szingli férfiakról, hogy a saját nemükhöz vonzódnak?

"Továbbá nem érdekel mások véleménye. Tanuld meg te is ejteni ezeket. Ennyi a titok."

Ez egészen addig rendben is van, amíg nem az ember kárára történik.

Fentebb is volt rá példa.

De ha mondjuk valakiről kiszúrásból elterjesztik hogy pl. nőverő vagy gyerekbántalmazó, miközben egyik sem. Az sem teheti meg, hogy nem törődik vele, hogy mit gondolnak róla, mert az pl. a kárára történhet, ha emiatt mondjuk ártatlanul jól megverik, mert ezek terjedtek el róla.

Állásinterjún konkrétan kimondva tőlem így nem kérdezték meg, hogy a saját nemehez vonzódom e, csak vágták a pofákat meg tették a gúnyos hangvételű célzásokat, hogy "lám lám érdekes", amikor közöltem a koromat és a családi állapotomat. Viszont tudok olyan esetet, amikor az interjúztatótól konkrétan meg is kérdezték ezek után ezt.

Mielőtt megint "üldözési mániám" lenne (ugye heteske?), más egyéb helyeken, megkaptam párszor konkrétan én is, amikor elmondtam vagy kiderült hogy ennyi idősen szingli vagyok. Volt ebből orvos (és még csak nem is tematikus orvos), volt amikor ismerős ismerőse, ,volt amikor volt kolléga, volt amikor bárki is.

Nem az itt a dolog lényege hogy "jááááj azt gondolják rólam", hanem a dolog logikájára voltam kíváncsi, hogy miért van ez. Ennyi van ebben.

Munkaerő túlkínálat idején (a döntéshozóknál természetesen) nagy divat a sértődés és az önérzetesség, "mert megtehetem és rám van kényszerülve" alapon. A továbbiakat nem írom le, mert fentebb százszor le lett írva, hogy mi ezzel a baj.

Egyébként nem csak állásinterjúkon szokás ez, csak mindenki erre pörgött most rá. De ez is le lett írva fentebb.