Mennyire oké, hogy ezért nem akarok elköltözni otthonról?
Én abszolút megértem, hogy nem akarsz egyedül élni. Nem jó egyedül lenni.
Szerintem esetleg lehetne azon alakítani, hogy otthon hogyan élsz: gyerekként vagy felnőttként.
Szimpla példa: anyukád főz neked minden nap, ő mos rád, ilyesmik, vagy pl a héten háromszor te főzöl és felváltva mostok.
Elsőnek is szögezzük le, hogy én ezt nem ítélem el, es senkinek sincs joga.
De mielőtt nagyon belelendülnék a véleményem kifejtésébe, annyit válaszolj meg kérlek, hogy valóban nem vágysz ezekre, vagy csak félsz meg kishitű vagy, es most gyűjtöd az alatamaszto erveket? :)
Nézd vágynék én mindezekre, amiket leírtam. Nem sikerült a legjobban talán a pályaválasztás, illetve elsőszülöttként nem láttam jól a felnőtté válás útját, és eltévedtem rajta kicsit.
Most nem látom, hogy a lehetőségeimből, és képességeimből ki tudnék többet hozni az életből. Innen csak kitörni lehetne, kilépni nem, arra meg nem látok elég erőt, és képességet magamban. Úgy érzem, hogy elfogytak a járható utak előlem, oda meg nem vezet út ahová mennék. Így próbálom a legkisebb rossz elve mentén élni az életem, ha már a legnagyobb jó elvet nem tudom élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!