Volt már hogy megaláztak és hagytad magad?

Általános - és középiskolában végig hagytam magam sajnos...

Nagyon pattanásos arcom volt! Ezért nagyon visszahúzódó srác voltam. Emiatt előszeretettel rámszálltak...

Nem egyszer erősen motoszkált a fejemben az öngyilkosság gondolata...

Valahogy mégis túléltem a sulit.

Azóta, küzdősportoltam, kigyúrtam magam!

Munkahelyeken is előfordul, hogy valaki megragadt agyilag a középiskolai szintén és ugyanúgy próbál kötekedni!

De, mostmár nem félek tőlük! Volt, hogy belém kötött egy kollégám. Vagyis, rendszeresen hergelt, szívta a vérem.

Míg, egyszer megelégelték és földhöz vágtam!

Elmeséltem a főnöknek és azt mondta, jól tettem!😅

A vicc az, hogy azóta ez a srác az egyik legjobb barátom! De, már nem dolgozik nálunk.

Gimiben volt egy tanár, aki elég szépen kipécézett magának; jobb ötlet híján valószínűleg a csendességem, visszafogottságom miatt. Bár ebben a mai napig nem vagyok teljesen biztos (jegyeimmel, magatartásommal, szorgalmammal sosem volt gond). A lényeg, hogy rendszeresen megjegyzéseket kaptam, mindenki szinte bármit csinálhatott, egy-két diáktól eltekintve (velük néha veszekedett piszlicsáré dolgokon), mert csakis engem beszéltetett, kérdezgetett órákon, mintha a többiek ott sem lettek volna.

Az egész helyzet megkoronázása viszont az a 2 tanóra volt, amit a tábla mellett, az egész osztály előtt töltöttem. Egy feladatot kellett előadnom, de egyszerűen mondatról-mondatra kötött bele mindenbe. Borzasztó volt, az osztályból páran meg adták is alá a lovat, és nevettek mindenen, vagy elismételték a tanár szavait.

Én meg hagytam, mert nem mertem kiállni magamért, féltem a következményektől és.. az akkori énemnek semmi esélye nem lett volna a tanárral szemben. Remegett volna a hangom, és szerintem egy ponton még a könnyek is előjöttek volna tehetetlenségemben. Utólag bánom, hogy meg sem próbáltam.