Volt már részed bullyingban, vagy voltál szemtanúja, amikor egyik osztály/csoporttársadat zaklatták/megalázták a többiek ? Mi volt a reakciód ? Azt is írjátok, hogy általánosban, gimnáziumban, vagy egyetemen történt.

Szerintem majdnem mindenkit kóstoltak már be, engem is. Kivédtem és utána nem volt gondom. Szerencsém, hogy talpraesett voltam.

Volt olyan, amikor láttam a környezetemben, de nem tudtam mit tenni. Pl. alsós voltam és a felsősök ütöttek valakit. Gimiben azért volt olyan, hogy megvédtem egy illetőt párszor. Na, évekkel később jól átvágott az illető.

#3: Beszélni kell, de sajnos nem lehet haladni a dologgal. Bullyng mindig volt és mindig lesz. Egyszerűen nincs annyira tökéletes szintű társadalom, ami ezt megszüntetni. Mi meg a balkánhoz tartozunk... Gyakorlatilag gyűlöletkampánnyal nyernek választásokat, mert erre van igény. Itt szinte semmit sem lehet a dolog ellen tenni.

Amúgy rengeteg sztorit tudnék még mesélni. Volt egy srác, akit a tanár előtt rúgtak fejbe és felszakadt a szája. A tanár nem tudott mit csinálni a maga 40 kilójával a 60-70 kilós srác ellen.

Volt gimiben, általánosban és egyetemen is részem benne, illetve szemtanú is voltam. Egyetem végére tanultam meg kezelni, ott parancsoltam először igazán rendre az embereket és helyeztem a megfelelő pályára őket.

Általánosban még inkább olyasmi ment, hogy szándékosan elmentek, ha az illető oda akart menni játszani, fújogtak, ha valamit az osztályban meg kellett fognijuk, amit megfogott, tesin mindenki összefogott, hogy elsőnek dobják ki kidobón, nekem a ceruzáimat tördelték rutinosan, illetve mivel lány vagyok, inkább a passzív elutasításban és kibeszélésben van tapasztalatom. A lányok kevésbé konfrontálódnak, inkább sunyi módon csinálnak ki... :/

Gimiben kicsit jobb volt a helyzet, bár a kibeszélős szarkavarós és ezek miatt gúnyneveket rád aggatós szokás megmaradt. Két gimibe jártam, először mindenki mocskosribncozott, mert főleg fiúkkal lógtam. Minden szemetet kitaláltak rólam és ez nagyon rosszul esett úgy, hogy a szüleim kifejezetten konzervatívnak neveltek, én pedig büszke voltam arra, hogy nem "ribiskedek" akkoriban. Aztán sulit váltottam, nem emiatt, ott meg a fiúk piszkáltak főleg. Hozzájuk közeledtem, mert úgymond azt szoktam meg, ők meg folyamatosan szivattak: a fenekemre csapdostak és elrohantak, később már lettek olyan sztorik is, hogy xy előadta, hogy lesmároltam meg bepróbálkoztam, ő meg lepattintott, mert olyan menő. Azt hiszem, akkor verekedtem először, az egész osztály előtt számonkértem és megpofoztam 😂... Mást, akit nálam jobban bullyztak, még felelet közben is szekáltak. Beleböfögtek a feleletébe, doga közben beordítottak, hogy puskázik (pedig nem)... Aztán érettségi évére lecsillapodtunk.

Azt hittem, egyetemen nem fog ez menni... Sosem tévedtem nagyobbat.

Rólam tudni kell, hogy 3 egyetemre jártam, a második szakom kétszer kezdtem újra, mert nem tudtam nappali tagozatos maradni és ahol voltam eredetileg, ott nem volt más.

Az első szakomon főleg a felsőbbévesek hitték, hogy annyival nagyobbak nálunk, hogy folyamatosan kioktassanak. Ha valami bajunk volt egy zhval, akkor ment az ugatás, hogy mi vagyunk szarok, nem a tanár, ne merjünk emiatt hisztizni (az évfolyamcsoportban, ami egyébként a miénk volt). Persze ha infó kellett, ők nem adtak, csak ment a "majd meglátjátok". Aztán egyszer fikáztam az egyik jegyzetet a saját profilomon (valami poén posztot raktam ki az egyik igénytelenül összecseszett részletről) és akkor rámszálltak. Hogy javítsam ki, ha ilyen okos vagyok, nekik nem volt kötelesség azt megosztani, legyek hálás nekik mert nagy bajok lennének velem, ha nem segítenének. Akkor voltam harmadéves. Először nem érdekelt, hogy mi van, aztán mikor már teljesen független kommentjeim alá szóltak be ezzel a témával kapcsolatban, akkor lett elegem. Helyre utasítottam őket és tájékoztatásul felsoroltam az összes tárgyat, amiből az én jegyzetemmel ment át az évfolyam, azzal zárva, hogy ne hidd, hogy egy taknyos évvel idősebbként bármit megtehetsz velem. Nōj fel a pcsába, ez egy egyetem, nem az ovi, ahol számít, ha a kék kisvonatot pistike elveszi előlem. Nincs szükségem rátok. Eddig sem volt. Az időm nagy részét a taknyolásaitok javításával töltöttem, ezért nem fogok hasvakarást adni csak azért, mert ingyen volt és senki sem kérte. Nem tettetek szívességet.

Aztán ezt a kommentem az évfolyam fele kedvelte és kiálltak mellettem. Akkor éreztem magam először nyeregben, ugyanakkor nagyon féltem is, hogy magamra maradok és szétszednek. De nem volt vesztenivalóm, egy félév volt vissza, ahol már csak a szakdolgozat maradt. Nem láttam őket többé.

A következő képzésem egy elég más területen zajlott. Az egyetem és maga a képzés is olyan, hogy a nagyarcú emberek melegágya. Eleinte nen volt gond, a tanulás lekötött, mert nekem humán szak után ez elég erős volt. Viszont szemtanuja voltam annak, hogy hogy marták egymást emberek a csapatmunkák alatt... Volt egy fickó aki mindent megcsinált a csapatban kérés és kérdés nélkül, aztán elment panaszkodni a tanárnak, hogy a többiek semmit nem csinálnak. Meg hajnalban irkált nekik a projekttel, hogy most azonnal érjenek rá neki adatokat feldolgozni meg ilyenek. Egyik jó barátom áldozata volt ennek, szerencsére nem múlott rajta a tárgy. De abszurd volt. Meg csomó embert vagdostak ki önhatalmúan a csapatmunkás kiscoportokból, mert épp melózott és nem ért rá egyetemen kívül délután egyeztetni... Gusztustalan volt ez a viselkedés.

Aztán velem a gond akkor kezdődött, mikor otthagytam a szakot és átmentem egy másik egyetemre. Így vagy úgy kifejezték felém, hogy buta vagyok, gyenge, rájuk irigy, nem bírtam az elitképzést, stb... Többségüket letiltottam, a maradéknak meg mosolyogva közöltem, hogy nekem legalább van állásom (abban a szakmában, ami ahhoz a szakhoz kapcsolódik) és egy diplomám is. Foglalkozzanak azzal, hogy nekik is legyen, még a végén egy ilyen lúzer fogja elvenni a helyüket a tapasztalat miatti hendikeppel. És egyébként ilyen körülmények között szerintük hol nem szarom le, hogy melyik egyetemen végzek? Őket is sikerült leráznom magamról.

A mostani szakomon meg már röhögök ezen bmeg. Itt szeretnek az emberek és mögém állnak, nincs túl sok görénykedés. Azt oltják, aki rosszindulatú, de azt okkal. Alapvetően megvan a magunk helye.

Az első munkahelyemen ment még a bullying, onnan emiatt is jöttem el. Nem bírták elfogadni, hogy nem akarok járni szabadidőmben saját költségből csapatépíteni. Sem heti egyszer, sem havi egyszer, sem évente. Aztán folytatosan kerülgettek, beszóltak néha meg mikor kellett segítség a munkámban, nem segítettek és rám fogták, hogy nem tudok beilleszkedni. Végül elég bizonyítékot gyűjtöttem és felmondtam, a bizonyítékoknak hála pedig húztam magammal őket is. Azzal a különbséggel, hogy egy barátom már aznap szólt, hogy beajánlott náluk.

Legyetek erősek srácok, a férgek és a mögöttük álló tömeg ellen másképp nem lehet menni, csak magabiztosan és emelt fővel. 👑

Engem és a haveromat egy drogos srác piszkált a gimnáziumban. Az én módszerem az volt, hogy mindig beszóltam neki valami vicceset - elsősorban a veséjével kapcsolatban, mivel gyerekkorában kivették neki az egyiket. A haveromat jobban lehetett szivatni, mert ő mindent a lelkére vett. Ő 3 évig járt kravmagára, majd a gimnázium utolsó évében, amikor a drogos elkezdte piszkálni, levitte a földre és pofán csapta párszor.

Két eltérő módszer, ugyanaz az eredmény: a srác leszokott rólunk. :D

7-es!

Ez most jól esett?

Jobban érzed magad?

Megnyugodott a kicsi lelkivilágod?