Volt már részed bullyingban, vagy voltál szemtanúja, amikor egyik osztály/csoporttársadat zaklatták/megalázták a többiek ? Mi volt a reakciód ? Azt is írjátok, hogy általánosban, gimnáziumban, vagy egyetemen történt.

Leírom, hogy milyen indokkal bullyingoltak már az osztálytársaim első osztályos koromtól kezdve:

-mert kedves voltam a cigány osztálytársunkkal

-mert csak közepes tanuló voltam

-mert a csapatjátékokban nem tudtam jól teljesíteni tesi órán

-mert nem tudok kötelet mászni

-mert 10 évesen melltartót hordtam

-mert nem hordtam melltertót

-mert korán kezdett el nőni a hónaljszőröm

-mert anyukám fiatal, szóval biztos, hogy ku®va

-mert szegények voltunk

-mert melegítő nadrágban jártam iskolába

-mert ki volt nyúlva a pólóm

-mert nem jártam (akkor) még külföldön

-mert anyukám nem járt szülői értekezletre

-mert gagyi a telefonom

-mert nem sminkeltem

Gimiben szencsére már normális osztályom volt, meg akkor már én az én szociális képességeim is jóval fejlettebbek voltak, ott nem ért bullying.

Talán az a legdurvább része, hogy alsóban még a tanító is felerősítette az osztályban az érzést, hogy engem szabad bántani, mivel ő is megalázott az osztály előtt nem egyszer, nyilván a gyerekek feljogosítva éreték magukat arr, hogy piszkáljanak.

Sokszor volt olyan, hogy arra mentem be, hogy kiborították az iskolatáskám tartalmát, de olyan is volt, hogy lökdöstek, húzták a hajamat, ellöktek, volt egy lány, aki a fújós dezodorral égési sérülést okozott nekem, de olyan is volt, hogy rám fogták, hogy fingottam, olyanokat terjesztettek rólam, hogy nem mosakszom, de legjobban a szóbeli bántalmazások fájtak. Voltam undorító, tetves, hófehérke, a ku®va lánya, csóró, emós, csámpás. Így szólítottak, akkoriban hallgattam ezekre a jelzőkre.

Most 21 éves vagyok, és elégedett vagyok az életemmel, ott tartok, ahol szeretnék, egyetemista vagyok, haladok a hivatásom felé, és úgy érzem, nagyrészt magamnak köszönhetem, hogy most ott tartok, ahol. Az iskolai környezetem sokáig csak visszahúzott, a családom pedig nem tudott olyan szinten támogatni, hogy azt mondjam, nekik jár főleg a köszönet, persze szeretem őket és nem haragszom rájuk, csak rajtuk kívül álló tényezők miatt ők nem tudták segíteni az utamat sajnos.

21L

Felnőttként írom: ki kell állni magatokért. A munkahelyen a mai napig belefutok erőszakos, bunkó emberekbe, akik azzal dicsekszenek, hogy az iskolában kiket zártak a szekrénybe. Van, hogy az ilyenből lesznek a főnökök.

De még a legnagyobb mamlasz se fog bántani, ha bízol magadban - főleg akkor nem, ha mindenki mást képes vagy a saját oldaladra állítani. Az erő a tömegben van, nem az erőszakban. Hogyan állíthatsz magad mellé embereket? Légy fogékony a problémáikra és tanulj meg kétszer annyit hallgatni, mint beszélni!

Kicsit régi a kérdés, de hátha hasznos lehet még a válaszom.

Általánosban egy falusi iskolába jártam. Szabolcs megye, tehát az orkok hazájában. Az iskola legnagyobb része romákból állt akkor is, és ma se jobb, sőt rosszabb a helyzet. Az osztályunkba 4-5 magyar volt, 15 cigányra. A cigányok faji alapon bántalmaztak bennünket, de főleg engem. Alsóba főleg szavakkal, de egyszer idősebb cigányok megfogdosták a fenekemet, meg bezártak a WC-be, pedig fiú vagyok, nem lány. Ott azzal fenyegetőztek, hogy - szépen fogalmazva - análisan meg... tehát értitek gondolom. Ez végül is akkor ért véget, amikor az idősebb unokatestvéreim ezt megtudták, és levertek néhány gyereket.

Felsőben már unokatesómék nem voltak ott, így egyedül voltam szinte. Itt mindennapos volt a fizikai erőszak, rendszeresen ütöttek, rúgtak. Gyakran nem veréssel, hanem olyan dolgokkal bántalmaztak, hogy megszorították a kezemet, vagy pedig háromszor nagyobb emberrel kényszerítettek szkanderozni, aki persze beleverte a kezem a padba. Szófogadó gyerek voltam, aki sosem lógott, elfogadta a tanárok parancsait. Volt ott egy hülye szokás, hogy a tanulóknak kellett portáskodni, abc sor szerint, mint a heteseknél, csak itt egy napig. Itt nekünk írni kellett, hogy ki lóg, meg hasonlók. Az óráról lógó cigány gyerek oda jött, és megzsarolt, hogyha felírom, akkor megöl, leszopat és hasonló... Akkor a lelki nyomás miatt elsírtam magam, és felálltam, és eljöttem haza, leszartam a következményeket. Másik ominózus eset, amikor a bódult állapotú, egyébként tőlünk 3 vagy 4 évvel idősebb, de osztálytársunk azzal fenyegetett, hogy el lesz törve a lábam, és nem tudom miért. Akkor hazamentem és otthon kitomboltam magam, őrjöngtem, mint egy állat. Végül akkor hagyták abba általánosban a kínzást, amikor rájuk ijesztettem. Tudni illik, az iskolához nincs messze egy folyó, vagyis egy holtág. Elindultam a víz felé, és azt mondtam nekik, öngyilkos leszek, és ők lesznek érte a hibásak. Eleinte nem vették komolyan, én se akartam ténylegesen öngyilkos lenni, legalább is abban a pillanatban, mert máskor megfordult a fejemben, pont a suli miatt. Telt az idő, és berezeltek, elkezdtek keresni. Akkor egyből elkezdtek esdekelni, meg könyörögni, hogy ne öljem meg magam. Na utána abba hagyták, sőt más osztályoktól még el is kezdtek védeni. Egyébként kamaszkoromra hihetetlen mértékben szélsőjobbos lettem. Már-már náci, nagyon rasszista voltam. Szerencsére, ahogy idősödtem, úgy ki is kopott belőlem a szélsőjobb, meg megismerkedtem a náci bűnökkel. Ma már egy csendes centrista vagyok.

Középiskolában egy fiúosztályba jártam, egy olyan szakra, ahová nem kellett volna, mert utáltam, mint a szart. Általános miatt itt nem haverkodtam nagyon, zárkózott voltam. Itt már cigányok nem sokan voltak, a kihívást a városi magyarok jelentették. Kóstolgattak, kötekedtek míg nem ösztönből be nem törtem a hangadó gyerek orrát. Nem vagyok rá büszke, de szerintem akkor az kellett, hogy elfogadjanak, vagyis lekopjanak rólam. 11.-re az osztályból kibuktak a hülyék, 12.re meg egész jó kis csapat lett az osztály, bár haverkodni akkor se nagyon haverkodtam.

Ma már teljesen más helyre járok, egy érettségi utáni szakképzésre. Az osztály normális, néhány bolond van, de nem rosszindulatúak. Most a digitális oktatás miatt értelemszerűen nem látom őket.

A magyar oktatás nekem nem adott semmit, csak rossz emlékeket. Próbálom magamba temetni azt, ami általánosban történt, de néha feltörnek, mint most is. Bizalmatlan vagyok nagyon az emberekkel, főként a cigányokkal szemben. Nem vagyok már klasszikus értelembe vett rasszista, de egyszerűen nem tudok megbízni bennük. Hiába ismerek tök rendes romákat is, de akkor sem tudok megbízni bennük. A fehér emberekben se bízom, bár tőlük nem arra számítok, hogy átvágják a torkom, vagy halálra lincselnek. A fehérektől sokkal inkább pénzügyi, jogi ártalmakat nézek ki ezek után. Nem tudom, hogy ennek köze lehet ehhez, de a nőkkel sem tudok ismerkedni, bár őszintén szólva 21 évesen szerintem már súlyos hátrányban vagyok a "normális" srácokhoz képest.

Utolsó, csak azt szeretném hozzáfűzni hogy én is szabolcsi iskolába jártam, szóval átérzem a helyzeted.

13-as válaszoló voltam

17-es

átérzem a problémád nekem Fejér megyében élek van egy betegségem amit nem szeretnék leírni. a lényeg hogy engem áttettek egy fejlesztő iskolába ahol tele volt cigány származású egyedekkel. Legelőször azért bántottak mert fehér volt a bőröm és mindig sápadtarcúnak csúfoltak máskor meg szarosnak mert véletlen kutya kakiba léptem. És ezt mindennaposak voltak amikor a tanárnak jeleztem akkor engem kussoltatott el hogy és kiabált velem hogy hagyjam abba a sírást. Volt olyan hogy a padlásra akartak bezárni mert miért ne és volt olyan hogy körbe álltak és meg rugdostak. És ez így ment 6-ig amíg meg nem elégeltem az egészet és kiálltam magamért. A legdurvább 8-ba volt amikor a gyerek addig piszkált amíg meg nem elégeltem az egészet és az egyik széket hozzá nem vágtam és kb elmagyarázták hogyha tovább folytattam volna ott helyben lerokkant volna. Hát nem éppen szép élményekkel távoztam az iskolából.

Középiskolában sem volt jobb a helyzet max annyival hogy ott a tanárok próbáltak odafigyelni a gyerekekre hogy ne öljék meg egymást. És az igazgató megelégelve az iskolában uralkodó állapotokat kirakta viselkedni nem tudó Egyedeket.

A Magyar oktatás ott szar ahol van és nem csak azért mert a tanárok nem keresnek jól hanem azért mert a pedagógusok egyharmada le se szarja a diákot csak betanítatja az anyagot utána meg le se szarja hogy utána mi lesz belőle.

Talán a Magyar oktatásnak nem ártana megérdeklődni hogy diák lesz lelki sérült és milyen traumákat kelljen átélnie egyes diákoknak akkor talán nem lesznek olyan esetek ahol egy gyerek öngyilkos lesz.