Mentálisan mi lesz az eredménye ha valaki tényleg csak a munkahely -otthob viszonylatban mozog, soha sehova nem jár (der szó szerint) és ez az álaot évek óta így megy?

Mostanában tűnt fel, hogy én is így élek lassan 6 éve. Magamon azt vettem észre, hogy nőként elhanyagoltam magam, már nem volt fontos, hogy csinos ruhákba járjak, hogy figyeljek magamra. Híztam 30 kilót, többnyire melegítőt viselek ( csak akkor nem ha dolgozni megyek).Fodrászhoz nem járok ( mondjuk sajnálom is a 130 fontot) így én befestem, de vágni nem tudom. Bár nem omlottam össze, mert valahol még élveztem is, hogy otthon olvasgatok, netflixet nézek, de nagyjából kimerült ennyiben. Most viszont már zavar, hogy elvagyok hízva, hogy nincsennek baráti társaságom. Nem is olyan régen döntöttem. Elkezdtem diétázni, és tervezem a végleges hazaköltözést Magyarországra. (Angliában élek lassan 10 éve) Otthon újra normálisan akarok élni, barátokkal, családdal.

36/N

Csökkennek az ingerek (emiatt beszűkül a komfortzóna), összességében a másokkal folytatott kommunikáció is, ezzel együtt sajnos a kommunikációs készség is romlik. Ha társaságba kerül, akkor először nem is tud mit kezdeni a helyzettel, ettől pedig kialakul egy plusz frusztráció.

Tapasztalatból szólva, könnyű belesüppedni ebbe az állapotba, de annál nehezebb kijutni belőle. Főleg, ha a depresszióig jut el az ember.