Felnőtt férfiként egy munkahelyen sem tudok megmaradni, egyszerűen semmihez nincs kitartásom, egy semmirekellő vagyok. Ezen hogy és mivel tudnék változtatni?

Hát pont ez az, hogy mást nem tudok a színészet helyett csinálni, de azt újrakezdeni már öreg vagyok. Na meg a mai SZFE-re nem is felvételiznék már. Valahol "szerencse" is, hogy 2017-ben ennek hátat fordítottam, de más meg egyszerűen nem megy. Tanulok, készülök egyelőre csak a középszintű érettségikre, de utána nem tudom merre. Kétkezű szakma érné meg a legjobban, de sajnos olyan vagyok, hogy én nem tudok olyat csinálni, amit nem akarok.

Van olyan ismerősöm, aki a 2.-3. hullám alatt napi 16 órában egy aluljárós budiban volt pénzbeszedő és takarító, ő rá tudta magát venni, én fele olyan rossz munkakörülményekre sem tudom.

Hát azért valamennyire rá vagyok kényszerülve, mivel a 120 ezer forintos bérleti díjból 24-25 éves férfiként nem igazán lehet tervezni a jövőt, családot alapítani majd meg spórolni sem. Meg valljuk be, ennyiből nem lehet igazán megélni. És tudom és sajnálom azokat a korombelieket, akik albérletben élve minden fizetésüket kiadják csak a lakhatásra.

Pont azért volnék rákényszerülve, mert a szüleimmel élve és munkából származó jövedelemmel a bérleti díj árát havi szinten el tudnám tenni.

Azért remélem, hogy a néhai osztálytársad végül elvégezte az általánost.:)

És értem egyébként mit szeretnél mondani, de szerintem ez egy nagyon szélsőséges történet, ráadásul az ezredforduló környéke óta (merthogy te azt írtad bő 20 éve jártad ki az általánost) már az érettségi is annyira elértéktelenedett, hogy még azzal sem lehet feltétlenül munkát találni, ellenben kb. mindenhová már ez a beugró, még egyes mekikbe is.

Egyébként mire értetted, hogy hagyjam a francba az egészet?