Hogy lehet leszokni a beteges halogatásról?
Igazából az életem romokban, aminek elég sok rajtam kívülálló oka is volt... Nagyon sok szempontból eleve nehezített pályán indultam.
Nem akarok belemenni a konkrétumokba...
Szóval 22 évesen olyan helyzetben találtam magam, hogy szinte lehetetlennek látszik már javítani rajta.
De ennek ellenére is szeretnék próbálkozni...
Az a baj, hogy túl későn született meg bennem erre az igény, nem tudom hogy miért.
Ami az egész helyzetemet illetően, -hogy most ott tartok, ahol- nem rajtam kívülálló hiba, az a halogatás.
Ez az én hibám teljes mértékben.
És pont emiatt nem akarok belemenni a többibe, felesleges ismertetnem őket....
Ugyanis ha ez az egy hibám nem lett volna, akkor szorgalommal teljesen máshol tarthatnék.
Viszont azt veszem észre, hogy ez szinte patológiás állapot.
Ugyan túl későn kezdtem el egyáltalán foglalkozni az életemmel, későn kezdett el érdekelni a jövőm, mind karrier, mind szociális kapcsolatok terén...
Viszont akkor már elkezdtek ezek foglalkoztatni, amikor néhány végzetes hibát elkövettem.
Egyszerűen ki kellett volna használnom a lehetőségeimet, melyek adottak voltak, de valamiért eldobtam őket. Nem tudom miért, amikor ezekre vágytam...
Mindig mindent halogattam és ezért úsztak el.
Emiatt érzelmileg összetörtem, folyamatosan szidtam a múltbéli önmagadat hogy miért szalasztotta el, azt kívántam hogy bárcsak visszatekerhetném az időt. Akkor másképpen cselekednék. Aztán hihetetlen módon ismét lehetőségem nyílt az elszalasztott dolgok bepótlására vagy a hibák kijavítására, vagy arra hogy éljek bizonyos lehetőségekkel, bizonyos helyzetekben és ismét elszalasztottam.
Talán mind.
És volt olyan dolog, amire harmadszor is nyílt lehetőségem.
Én nem vagyok hívő, vagy hát inkább agnosztikus, de olyan érzelmi helyzetekben amelyekben én szoktam lenni, az ember hajlamos imádkozni újabb lehetőségért.
Szociális és karrier fronton is volt ilyen, amire mint előbb írtam, hogy harmadik esélyem is adódott, mintha csak az imáim meghallgattattak volna... Vajon ezúttal cselekedtem? Hát persze hogy nem.
De még ha sokkal egyszerűbb dolgokról van szó, akkor sem csinálom amit kéne, mert halogatom.
Legyen az mondjuk házimunka.
Most anyám nem volt itthon egy hétig, kért dolgokat hogy csináljak meg.
Elvállaltam.
Mindennap másnapra halasztottam, még ma megtudtam volna csinálni, de minden órában a következő órára halasztottam.
Holnap telik le az egy hét. Már álmos vagyok, mert idáig fenn voltam... Elhatároztam hogy reggel felkelek, és akkor megcsinálom, de lehetetlen lesz pár óra alatt. De azért felkelek!
Viszont most akármennyire elkötelezett is vagyok (tényleg az vagyok), tudom hogy nem fogok felkelni, de nem azért tudom mert érzem magamban. Én azt érzem magamban hogy biztosan felkelek...
Csak a statisztikákból tudom, hogy nem fogok.
De jelenleg nem azt érzem amit reggel fogok, amit minden alkalommal érzek amikor valamit elhalasztok.
Jelenleg, és általában ez van ilyenkor, nem is tudom felidézni azt az érzést. Olyan mintha nem is lenne, aztán hirtelen jön.
Van valaki hasonlóan?
Lehet ezzel valamit kezdeni?
válasza:Először is szuper hogy azonosítottad magadban a problémát. Ez az első lépés.
A következő az állati nagy akaraterő. Egyszerűen amikor ilyet gondolsz hogy álmos vagy, és majd holnap, akkor győzd le, és tedd meg ma. Csináld addig ameddig futja az erődből. Nem, nem kis álmosságra gondolok, hanem arra, amikor evés közben elalszol például. Na akkor lehet pihenni. Szóval lényeg hogy minimum 1 de esetedben inkább több mint 1 hónapig hajtsd így magad. Mindent csinálj meg azonnal. Akaraterővel. Fontos hogy azonnal.
És 50-60 nap múlva lesz egy halom tapasztalatod, olyan amilyen még nem volt. Ezekből tudsz utána erőt meríteni. Szeretném is kérni, hogy 50-60 nap múlva hozd elő ezt a témát úgy, hogy túl vagy ezen a hajtáson. Állíts be most valami naptár figyelmeztetést december elejére. Utána meg azonnal állj neki azoknak amiket ígértél mára. Nem lesz kész már, de nem ez a lényeg, hanem amit fent írtam
válasza:Nagyon jó, hogy elkezdtél szembenézni és ezzel foglalkozni.
Írj listát minden nap az elvégzendő teendőkről (csak ne váljon ez kényszeressé), de ha üresjárati időd van és például valakinek ígértél valamit határidőre, rögtön csináld meg, tudd le. Ha valamit elhatározol amit eddig még nem tettél és ezért újszerűsége miatt félelmetesnek tűnik,, azelőtt hajtsd végre, mielőtt a félelem vagy aggódás megjelenne. Ha nem sikerülne, vond le a tanulságot: "mit csinálok ezentúl másképpen?".
válasza: válasza: válasza:22 évesen még semmiről nem késtél le. Persze az elszalasztott lehetőségek talán nem fognak visszatérni, de másik hasonló jöhet még. Főleg, ha teszel is érte, hogy így legyen és sikerül magadon dolgozni, hogy a legközelebb szembejövő lehetőséget ne szalaszd el.
22 évesen még nagyon fiatal vagy, rengeteg dolog van előtted. Viszont, ha továbbra is elszalasztod a lehetőségeket, akkor 30-50-90 évesen is lehet, hogy ugyanitt fogsz tartani. Ezt meg jobb lenne elkerülnöd.
Tudod, aki kitartóan és tudatosan dolgozik rajta, hogy úgy alakuljanak a dolgai, ahogyan ő szeretné, annak jóval nagyobb eséllyel fognak úgy alakulni a dolgai, mint aki nem tesz érte.
#1 és #2 jó tanácsokat adtak. Sikerült megfogadnod őket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!