Fiatalok tanárok közül egyeseket miért kedvelnek meg?

Mert szót értenek a tanítványaikkal, nem fölényeskednek, megnevettetik őket, úgy segítik őket, mint egy jó barát.

Engem a munkahelyemen mentorként és az egyetemen oktatóként is kedveltek, tegeztek, küldtek szabadidejükben is szakmai, de poén dolgokat nekem. Igyekeztem "sorstársként" tanácsot adni nekik, nem ezt a vaskalapos "ha nem tudod megtanulni, hülye vagy és így tanuld meg, mert azt mondtam" módit követtem, sokat poénkodtunk is velük, számíthattak rám, mert nekem is kudarc volt, ha nekik nem ment valami. Szóval érezhetően közös munka ment, nem pedig én diktáltam. Ha visszagondolsz a saját iskolás éveidre, könnyen találsz egy mintázatot azoknak a tanároknak a viselkedésében és oktatási stílusában, akikkel le mertél pacsizni és akiktől mertél kérdezni. Én igyekeztem olyanná válni. De kocsmázni csak akkor mentem velük, mikor végre átmentek a tárgyból, azért semmi sincs ingyen. :P

Azért, mert jófej, partnerként kezeli őket, és ezt viszonozzák. Egyes fiatal tanárokat én is nagyon megkedveltem, ráadásul itt egyetemen a korkülönbség sem számottevő. 20-21 évesen simán együtt bulizhatsz a 26-27 éves tanársegéddel, doktorandusszal.

Idősebb tanárok közül sokan úgy kezdik, hogy "csak én tudom jelesre". Ezzel kvázi azt üzenik, hogy fölösleges is próbálkozni, mert sosem lehet elég jó az ő tárgyából, ráadásul fölényeskedik is. Persze, hogy olyankor nem szimpi.

Tanár vagy, igaz?

Szerintem van egy fajta balasz, amit meg kell találnod a diákjaiddal.

-Realisztikusan, mennyire fontos, lényeges nekik az, amit tanítassz? Egy ének vagy rajzórának teljesen más célja, hangulata kell legyen mint mondjuk az angolnak meg a mateknak.

Sok olyan bohóccal találkoztam, aki azt hitte ha felfújja magát és követelődzik, attól majd tisztelik.

A kedvenc rajz tanárom úgy kezdte, hogy srácok, tudom hogy az osztály 90% nem akar művész lenni, és ez rendben van, de a maradék 10%nak meg akarok adni minden esélyt arra, hogy az legyen, bekerüljön az egyetemre ahova menne stb. Ez szerintem korrent volt.

-Olyan tárgynál, amiből mindenkinek érettségizni kell, ne brahizzon, vicceljen, hanem tanítson

-Ne akarjon lemenni a diákok szintjére.

Szerintem állatira gáz ha egy 25-30as tanár 15 akar lenni...

-Szeresse amit tanít

-Tudjon érdekesen beszélni, és érthetően írni

Én ugyan már 37 éves voltam,mikor elkezdtem tanítani,mivel munka mellet végeztem el az egyetemet.

Viszont kezdettől fogva szerettek a diákok a gimiben,pedig nem a fegyelmezés volt a fő profilom,de nem is bratyiztam soha,buliba sem jártam .

De egyenrangúnak tartottam őket,nem kezeltem le, megértettem a problémáikat.Pedig a biológia és a kémia sem érettségi tárgy,utóbbit nem is szeretik sokan. Viszont akit érdekelt,használta később,az odatette magát.Tanárok, mérnökök, orvosok lettek azóta a diákokból,és jólesik, ha a villamoson átkiabálnak nekem, ha meglátnak.

Pedig tanáros a viselkedésem, megtartottam a három lépést,de emberileg mindent megtettem, amit meg kellett tenni.Nem erőltetve jópofiztam,nem volt tegeződés érettségi után - ma is magázódom,ha találkozunk.

És ennek ellenére, kétszer is voltam a suli legnépszerűbb tanára, és ha igen tisztelt és kedves, idős néni és bácsi kollégáim nem veszik el a kedvem és nem fűrészelnek el,akkor ma is ott lennék.

De kénytelen vagyok egy ideje már pályán mozogni, viszont magántanítványaim vannak, akikkel szintén jó a viszony.

Sosem szabad egy tanárnak diákot játszani,időben visszamenni ! Onnantól vége a jó értelemben vett tekintélynek. A tekintélyt tudással, emberséggel,humorral, empátiával és esztétikus megjelenéssel,beszéddel és műveltséggel kell és lehet elérni !

Egy bpesti, volt tanár bácsi :)