Az emberek többsége miért nem tud lefogyni? Berögződés, vagy akaraterő hiány? Miért hangoztatja egy csomó orvos, hogy csak különféle műtéttel lehet? Miért a műtétről szól a legtöbb sikersztori youtube-on? miért nem pszichológus kezeli őket?
"Ha valami nagyon nagy súlyfeleslegem lenne, én nem tudom, hogy adnám le... Semmi energiám nincs. Örülök, ha elvonszolom magamat a boltba meg kitakarítok."
Sima diétával leadhatod a felesleged 80%-át ha van ( tudom, nincs, csak mondom) a maradék 20%-hoz kell a sport. Ne hidd, hogy én sportal kezdtem a 150 kilóról lejönni :D szerintem meg is haltam volna. 90 kilósan kezdtem érdemben mozogni, mert addig a térdemre is veszélyes lett volna! Én utána olvastam neki nagyon! De amúgy nekem is gyomorgyűrüt ajánlottak az orvosok és csóválták a fejüket, hogy á-á, ez nem fog máshogy menni, most meg el sem hiszik hogy kövér voltam, sőt a háziorvosom (16 évesen mentem át hozzá) érdekes elfelejtette hogy voltam borzalmasan kövér is! De azért eszébe jut amikor meglátja a striáimat és a hegeket a bőreltávolítás műtétekből.
Szívesen megműtenék én is egy-két "orvost" néha egy-egy sötét sikátorban, - mert nekik is olyan természetes, hogy ha kell, ha nem könyékig matatnak az emberekben és a magánéletükben, - hadd részesüljenek már ők is a személyes törődésben időközönként, legalább ápolhatják magukat otthon, ha véletlenül túlélnek egy ilyen kaliberű gondoskodást! Nekem is volt nem olyan régen kalandom egy olyan tévképzetben élő emberrel, aki abban él, hogy ő orvos. Elkezdett vihorászni 20 percen keresztül azon, hogy a hülyébbnél-hülyébb kérdésekre milyen válaszokat adtam, - amelyekkel több A4-es oldalon keresztül fárasztottak. Ezt azzal fejelte meg, hogy három alkalom kellett neki ahhoz, hogy harmadszorra se tudja normálisan megmérni a vérnyomásomat, - komolyan gondolkodtam már azon, hogy indítványozom egy működőképes vérnyomásmérőbe esedékes beruházást. Ezután a hasamon keresztül tapogatta a vizsgáló ágyat, - olyan szinten vájta belém az ujjait. -Esküszöm, legközelebb olyat verek a kezére - ha így próbál ismét megvizsgálni, - hogy mehet vele a kollégájához ellátásra! Aztán megtalált koleszterinnel! Van ilyen, de fel sem merült benne, hogy orvosként valami természetes vonalon induljunk el - mondjuk javaslattétel az életmód, étkezési szokások megváltoztatására vagy valamilyen természetes anyagokból összeállított tea-kúra, - azonnal elkezdte irkálni nekem a kedvenc mérgét, amire a patikus, - akinek aztán tényleg érdeke, hogy minél több gyógyszert adjon el - azt mondta, hogy amit most váltok ki, az gyakorlatilag többet árt hosszútávon, mint használ! Képzelheted, mennyit szedtem be ebből az okádékból, - azt sem tudom, mi a neve (és szedje ő vagy irkálja fel ezt a fekáliát a gyerekeinek, párjának)!
Amiről te írsz, arra lehet szubjektívan is tekinteni, mert a legfontosabb, hogy egészségügyileg alkalmasnak kell mindenek előtt lenni ahhoz, hogy az ember véghez tudjon vinni egy ilyen szintű fogyókúrát, - ráadásul sokan abban a tévképzetben élnek, hogy az éhezés az egyik leghatékonyabb eszköz a kívánt cél elérésére, - pedig nem!
Aztán hiába alkalmas valaki egészségügyileg, ha az étkezési szokásaival és a megfelelő mennyiségű mozgással nem támogatja a céljainak elérését.
Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy egy ilyen projekt kivitelezése fejben dől el! Aki csak az egyik szegmensét tekintve is tiltakozik az elérendő cél elérését illetően, vesztett!
Következetesnek kell lenni és el kell vetni a kifogások keresésének lehetőségét! Csak fanatizmussal lehet hatékonnyá válni!
50 éves elmúltam és 2021 augusztusában döntöttem úgy, hogy "megrázom magam", - nem mértem, de úgy 20-25, maximum 30 kilogrammot fogytam azóta, de nem ítélek el senkit, ha nem sikerül neki hasonló eredményeket elérni. Minden ember más! Elég nagy probléma a sikertelen embereknek, hogy felismerik a problémát, de képtelenek annyi áldozatot hozni, hogy sikereket érjenek el, - véleményem szerint igazságtalan még pluszban "beléjük rúgni kettőt" ezért! Az orvosnak meg az érdeke, hogy minél hosszabb ideig élj fizetőképes betegként, mert akkor tud minél tovább és egyre több mérget felírni a betegeinek, - keveset találsz közöttük, akiknek a gyógyítás a célja. Sokan közülük élvezik azt is, hogy a nekik kiszolgáltatott emberekkel gyakorlatilag bármit megtehetnek mindenféle különösebb következmény nélkül "orvosi" minőségükben, - ne félj a valódi Orvost szinte azonnal fel fogod ismerni, bármerre is jársz! Sajnos azonban a hentesek vannak többségben.
"Soha sem néztem úgy a tükörbe, hogy azt mertem volna mondani magamnak, hogy "úgy nézel ki, mint egy teliszart esőkabát, undorító vagy"."
Ilyeneket én sem mondtam magamra :D És undorodni sem undorodtam maagamtól!
Egyszerüen csak szerettem volna úgy kinézni mint az idoljaim és akartam six pack-et! Azóta persze beleszerettem a mozgásba.
"Így visszagondolva utólag semmi nehéz nincsen a fogyásban, csak fel kell nőnie hozzá az egyénnek (ha nincsen valami betegsége ami akadályozná a fogyást), amire sajnos az emberek többsége képtelen, mert sok kényelmetlenséggel jár."
Persze, hogy nincs nehézség, ha nem is mész bele a részletekbe, elég ha szimplán emberi adagokat eszel! és késsz csoda, már fogysz is! Attól függ mi a célod!
Én bevallom őszintén, hogy nincs meeg bennem az akaraterő.
Én akkor kezdtem hízni amikor kijöttem Angliába élni dolgozni. Míg otthon rohangáltam mindenfelé, dolgoztam 12-14 órákat, sokszor időm sem volt, hogy egyek. Amikor kijöttem meg ott találtam magam hónapokig, hogy egy olyan országban vagyok ahol egy szót sem értettem, egy üres lakásban ültem egyedül, mert munkám sem volt. Írtó sok unalmas időm lett amit evésssel foglaltam le. Amikor olyan plusz 10 kilóval több lettem, befizettem egy gymbe. Nem csak fogytam egy kicsit, de elkezdtem formálódni izmosodni. Majd jótt az, hogy de olyan finom a chicken kebab. a török pizza. a kis mini fánkok is. Nem ettem sokat, sőt soha nem zabáltam, de a pizza, kebab, haburger heti egyszer mindig volt. MÍg Magyarországon szinte alig rendeltem kaját, étterembe is ritkán mentünk, itt kint alig főztem. Vagy rendeltünk vagy beültünk a pub-ba ebédelni, vacsorázni. Persze, hogy évek alatt szépen jöttek fel a kilók. 6 évvel ezelőtt életemben először Thaiföldre mentem nyaralni. Akkor lefogytam 20 kilót. Majd elegem lett a kalóriaszámolásból, a sok zöldségevésből, így újra elkezdtem enni. Pizza, kebab stb. Jelenleg 30 kilót kéne lefogynom. Szerintem most értem el arra a pontra, hogy nem szeretem a testem, nem érzem jól magam. Fogyni lefogok tudni, biztos vagyok benne, hogy augusztusra minimum 20 kiló simán lemegy. A gond az akaraterő. Van egy pont amikor elegem lesz abból, hogy mindenfinomságról lemond az ember.
"De ez a hozzáállás, hogy aki kövér, és le akar fogyni, de nem tud vmiért, az egy büdös gyökér, az nagyon gáz."
Hol írtam ilyet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!