Teljes értékű felnőtt lehet-e az ember a párkapcsolatok bárminemű megtapasztalása nélkül?

a gyűjtögetés pedig következmény nálam, nem ok, mert emiatt kezdtem el gyűjtögetni - ha nem lehet ő az enyém, akkor legyen az enyém az amit hozzá tudok kötni ( de ennyit erről nem akarom offolni a kérdezőt )

Mint már a másik kérdésnél is írtam, érdekes eset vagy. :)

#20: Ez, hogy mindig elérhetetlen emberekbe szeretsz bele, szintén lehet egy öntudatlan gát. Mert így nem kell a való életben erőfeszítést tenni, nincs megmérettetés, nem ér csalódás. Az álomvilágodat meg te alakítod, nálad van a kontroll.

#24: Minden értelmes választ elhárítasz, nem akarsz változtatni semmin... Akkor minek írsz ide a gondjaidról, meg követeled a figyelmet?

nem én tértem el szegény kérdező kérdésétől - ez az ő topikja. . mit utasítok el? ha tudat alatt van, nem tudok róla. mit hárítok? hogy nem nézek szembe a betegséggel? kezeltek, gyógyszert szedek, hogy nézzek még szembe? hogy csak indoknak használom? azt se tudtam mi az a kényszerbeteg, nem ér kértem diagnózist, a kórház adott - bocs hogy nem szállok szembe az orvosokkal. hogy nem teszek ellene? szerinted passzióból írok? semmit nem hárítok. betegség van kapcsolat nincs elismerem, beismerem - nem tudom mit akarsz még

26: Csak kíváncsiságból kérdezem, összejönnél innen valakivel, ha megkedveled? Vagy valami nagyon specifikus dolognak kellene megfelelnie?

#26: ezt nem bántásnak szántam, hanem kizökkentésnek. De valóban kicsit nyersen fogalmaztam, amit sajnálok.

ok semmi gond. nem tudok beleszeretni valakibe - egy nő be - ha nem áll felettem és nem idősebb minimum 10-15 évvel. ezt tapasztalom magamon, mert akiket eddig szerettem azok vagy kezeltek vagy tanítottak - doki tanár - és valami anyakomplexusom is van a borderline miatt - ezt sem én találtam ki, hanem évek utáni megfigyelés - mert kell a korkülönbség, valahogy fel kell rá néznem, valami hierarchia, példakép legyen... 30 éve így alakult, ez a minta... nagyon bonyolult személyiség vagyok...

#29: Én egyébként érteni vélem ezt, nekem hasonló mintám van, csak férfiakkal. De ez (engem) boldogtalanná tesz, így szeretnék változtatni rajta, és szerintem lehetséges is. Csak rohadt nehéz. A felismerés pl. már jó kezdet. Következő lépésem sztem az lesz, hogy próbálok nyitni "elérhető" potenciális partnerek felé... Szóval úgymond kognitív viselkedésterápiában részesítem magamat. :) Szerintem ez nem egy olyan dolog, amin önmagunkat boncolgatva, egyedül lehetne túllendülni... Na de nem akarom szétoffolni a témát...