Teljes értékű felnőtt lehet-e az ember a párkapcsolatok bárminemű megtapasztalása nélkül?

Komolyan mondom meglepődtem az itt olvasott válaszokon.

Egy éve nem mentem ki... Meglehet ismerni a világot a szobámból...

Mintha átkerültem volna valami párhuzamos univerzumba... Emberek, mi a franc van veletek?

Ak már egy éve a szomályában kuksol, az menjen már ki egy kicsit a mondjuk egy parkba. Jó, most tél van, akkor legalább műlyégre korcsolyázni. A lábtörést elfogadható indulnak tartom a további szobában kuksolásra.

Aki a szobályából fedezi fel a világot, az könyörgöm, induljon már el, és tényleg fedezze fel a Világot! És ha még tök más is lesz, amit a szobájában gondolt, esetleg még calódottabb lesz... De legalább Valós, Élet közeli élményei lesznek... Én nem hiszem el, hogy egy szobában is lehet teljes életet élni. Eléggé beszűkölt tér az. Tapasztalatból mondom. És még az internet sem megoldás, mert nagyon más képet mutat az a világról, mint ami a valóság! Szörnyű egy szoba az, ahol csak egy képernyő nyújtotta ablakon keresztül szemléljük a világot! Ez is saját tapasztalat.

29/F

#11 Csak nézd meg milyen félresikerültek írnak ide, 9-10-es hosszúhajú is itt sír, hogy 40 évesen nem volt még kapcsolata, közben meg beteges gyűjtögető :D

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

12: Nyugi, ha félresikerültnek hívod az embereket szerintem te sem vagy jobb.

Szegénynek, ha vannak problémái, most komolyan azért kell ítélkezni is még felette? Francért kell még bele is rúgnod, és még mutogatnod...

Az ő problémája bőven elfogadhatóbb, mint a te viselkedésed!

Segíteni kellene, nem még jobban megnyomorítani más embertársainkat! #11 voltam

Aki a szobályában kötött ki azt szerintem már annyira megnyomorította a környezete, hogy oda menekült. Egy végső menedék, búvóhely stb... De ez a menedék sem véd sokáig, mert könnyen válhat a rest börtönévé, akár csak a fej az elme börtönévé. Szóval onnan meg már könnyen lehet, hogy jobban árt magának, mint sem az eredetileg bántó környezet, ami azóta már lehet meg is szűnt, vagy elköltözött vagy csak felnőtt... Ami a párkapcsolat irányából közelítést illeti... Lehet, hogy már nem is az a pattanásos arcú fiúcska valaki, mint volt, de lehet, hogy az önképében még mindig ugyan ott tart... De persze az is lehet, hogy már a sok szobában gubbasztás miatt a napfényhiánytól, és a mozgásszegény életmódtól még rosszabb lett mint volt... Meg hát a társak is társra leltek, vagy épp boldogok, vagy épp tönkrementek... Szóval a kínálat is folyton változik... Hol vészesen fogy, hol újabb szereplők jöbnek. Egy jó párkapcsolat, társ hiánya is és annak űr érzete is jócskán megtud nyomorítani egy embert. Szóval ezen a téren sem érdemes elsüllyedni. Nem érdemes a gyógyulási időn túl többet menedékben tölteni. Az élet sem áll meg. Az emberek is változnak. A Világ meg főleg. #11 voltam

És ha van olyan? A magyarázkodás nem visz előre. Egyszer ki kell mondani, egyszer meghallgatni... Aztán menni tovább. Na és ha csúnya vagy és ronda... Van két szép lábad amik szeretnek járni. Hát akkor engedd meg nekik, hogy oda vigyenek, ahova csak szeretnének. Talán felvisznek még valami hegytetőre is, talán az úszásban is segítenek. Ha nem akarsz megfulladni a szád is kinyílik előbb utóbb. Ha még hang nem is jön ki belőle. De ordítani már a víz alatt is lehet. Ha még beszédre alkalmatlan is... Az önbizalom is a fán terem. Csak előtte meg kell azt mászni. Vagy csak jól bele verni a fejedet. Hátha rád esik. :) Talán még egy társ is felsegít, főleg, ha látta az egészet, hogy milyen hülye vagy, hogy medencében próbáltàl meg almára vadászni hegymászó csákánnyal a kezedben, miközben a víz alatt énekelted a kedvenc dalát. Stb...

Más hasznos tanácsért írj privátban. :D

Kérdező, szerintem ezek a szobás kommentek az első válaszoló miatt jöttek.

Egyetértek, attól még nem lesz antiszoc valaki, hogy nincs párja.

"12: Nyugi, ha félresikerültnek hívod az embereket szerintem te sem vagy jobb."

Attól, hogy engem leszólsz, még pont ugyanúgy lesznek félresikerült emberek. Ha kimondjuk, ha nem :)

"Szegénynek, ha vannak problémái, most komolyan azért kell ítélkezni is még felette? Francért kell még bele is rúgnod, és még mutogatnod..."

Azért, hogy árnyaltabb legyen a kép. Hiszen egyik oldalról panaszkodik az illető, hogy soha nem volt kapcsolata.

Miközben meg tele van kényszeres betegségekkel amikkel meg sem próbál szembe nézni. Sőt, egyenesen indokként, kifogásként bújik mögéjük.

17: Attól az még az ő problémája, és issza is a levét.

De neked nem kéne még fokoznid is a gondjait...

Tudod valakinek rosszul eshet ha magáról olvas olyanokat nyílvánosan, amilyen stílusban te írsz...

Picit több emberséget...

Szerintem sem kéne ennyire összemosni a párkapcsolat hiányát a szélsőséges mentális betegségekkel... Léteznek pl. aromantikus emberek is, akik nem vágynak társra, ennek ellenére boldogok és teljes életet élnek. Ugyanakkor hányan senyvedek romboló kapcsolatokban... Nem a keret a lényeg, hanem a tartalom. Csak hát a kapcsolatban élés az eldogadott társadalmi norma.

Az mondjuk igaz, hogy ha valaki nagyon szeretne társat, valamiért mégse jön össze soha, ott lehetnek egyéni problémák. Rossz minták, utána rossz tapasztalatok, majd egy ponton valahogy feladja az ember, és berendezkedik a tartós egyedüllétre. Nem teljesen kielégítő, de nagyobb biztonságot ad, mint egy rossz kapcsolat. Én most kb. ebben vagyok, és valóban változtatnom kéne. Végülis már rajta is vagyok az ügyön, de nem egyszerű.

Meg még annyit fűznék hozzá, hogy nem érdemre osztogatják a jó kapcsolatot, szerencse is kell hozzá, hogy pont belefuss egy megfelelő emberbe, ill. utána is kettőn áll a vásár.

hu, látom róla folyik a vita. akinnak aki megvédett, annak köszönöm! :)

na akkor jöjjön az egész sztori, hogy ne látatlanba vitatkozzatok. 14 éves korom óta a nálam kb 15 idősebb nőkbe esem bele ( és én is nő vagyok ) . hol tanárnőbe hol orvosnőbe. ha valaha is viszonozta volna valamelyik az érzéseimet, akkor sem lehetett volna kapcsolatom se fősulis tanárral, de dokival, mert kb az állásával játszott volna. ja és persze mindegyik férjnél volt - ezért nincs kapcsolatom.