Az egyetemre/főiskolára járás mennyire változtatja meg a személyiséget és az értékrendet?

Nagyképübb leszel, mert ugye Te fősulira jarsz

El is kell vegezni..

Akink nem inge...

Szerintem eléggé meg tudja változtatni. Rengeteg emberrel találkozol ott, akik nagy hatással lehetnek rád. Én pl sokkal nyitottabb lettem. Nem hiszem, hogy, nagyképűbb lennék mióta egyetemista vagyok, mert egyrészt már előtte is sokra tartottam magam, másrészt az én környezetemben ez nem nagy dolog, kb mindenki egyetemre jár.

Ha valami, akkor inkább alázatosabb lettem az egyemtől. Rengeteg ember van ott, akiket tisztelek, akikre felnézek.

Megtaláltam a célom.

Plusz lakóhelyet is váltottam ezzel, és a várostól is sokat tanultam.

Nagymértékben, felnő az ember és kap egy szélesebb, tágabb képet a világról.

Feltéve persze, ha művelődik is, nem csak ül ott, mint egy tök

Én az ELTE-IK hallgatója vagyok és eléggé ki vagyok égve nem azért mert nehéz, mert az egyetemek már csak ilyenek... De nem igazán érzem, hogy a leadott anyaggal ekvivalens lenne, amit számon kérnek. Nagyon illúzióromboló, amikor még fizet is az ember és azt mondják neki, hogy menjen a YouTube-ra tanulni...

És ez pedig még egy relatíve jó egyetem jó szaka, Pázmány BTK-n egyik barátom konkrétan három kiadónyi szakirodalomhoz fér hozzá, a tanár a saját jegyzetét félti a hallgatóktól.

Olyan ez mint a gimi (bár annyiban rosszabb, hogy itt egyik óra előtt sem engednek be a terembe), van egy-egy személy, aki önti ki vödörrel a süllyedő hajóból a vizet.

Ez ugyan nem az értékrendről szól, és magát a személyiséget talán nem, de a mindennapi működésedet nagyonis befolyásolja. Átlagban jobban keresünk, de a fele kihullik, a másik felét a kapuzárási/nyitási pánik viszi el... Lelkileg nagyon megterhelő és rátesz egy lapáttal az egyetem.

Ha döntés előtt állsz csak külföldön... Hollandia, Dánia kvázi ingyenes és elég az angol.

Nagyon függ a szaktól és az ember motivációitól. 3 szakra jártam, a harmadikon is lassan végzek, egy csomó embert ismerek, akinél néha kiborultam magamban, hogy "nem igaz, dehát erre tanítottak"...

Amit a saját tapasztalataim alapján el tudok mondani, az az, hogy számomra a legszembetűnőbb az információgyűjtés.

Nyilván szaktól is függ, kire mi tapad rá, én természettudományi területen tanultam főleg és azért a legtöbb ezzel kapcsolatos témában kifejezetten tudatos vagyok/lettem. Megvannak a forrásaim, ahonnan tájékozódom, nagyon nehéz beetetni dolgokkal, ha valamit jól akarok csinálni, még ha konkrétan nem is tanítottak rá, akkor nagyon utána tudok menni a tudományos publikációk szintjén és nem a légből kapott jótanácsoknak hiszek. Valószínűleg azért is, mert az első két szakom inkább a kutatói pálya felé orientált, de én kifejezetten érzem magamon, hogy megtanultam kutatni, statisztikát értelmezni, eredményeket összekötni, kételkedni. Sajnos vagy sem, középiskolában nem volt ez annyira hangsúlyos. Itt azért jobban az emberek szemébe mondták, hogy hogy kell kiszűrni a lényeget és ledönteni elméleteket, nem csak kutatómunka által, hanem a források értelmezésével, feltárásával. Mikor azt mondtam, hogy néha nem akarom elhinni, hogy valaki szintén egyetemre járt, pont arra gondolok, mikor egy biológus (én nem az vagyok) nem képes például megfelelően ápolni a testét, miközben én pont azt a tudást szereztem meg, amit ő tanult, azokkal a módszerekkel, amiket én tanultam, ahhoz, hogy valamit jól végezzek az életemben és tudjam róla az igazságot (legutóbb például a bőrápolás volt ilyen, de ez a helyzet a sporttal, időmenedzsmenttel, befektetésekkel, stb stb).

Ami még egy nagyobb változás számomra, hogy megtanultam tanulni és magasan teljesíteni. Nyilván a szakmámban teljesen más dolgok fogadtak, mint amit tanultam, főleg hogy a munkám többnyire az utolsó végzettségemhez köthető, a másik kettővel csak ímmel-ámmal van átfedésben. Sokkal jobban megvan a rutinom, bevett taktikám arra, hogy rövid idő alatt összerakjak magamban valamit, beletanuljak valamibe, felismerjem valaminek a lényegi pontjait. Sok technológiát tanultam, rengeteg elavult és kevésbé elavult rendszert és ha nem is használom ezeket, nagyon kicsi kell ahhoz, hogy egyikből átszokjak a másikba és kilogikázzak valamit a korábbiak alapján. Úgy vettem észre, hogy ez egy lényegi különbség a papírral nem rendelkező kollégáimhoz képest. Illetve egyetemen elég erősen ráneveltek bizonyos standardokra, lényegében ez a két pont az, amiben jelentősen eltér az autodidakta tanulástól... De persze, ebben is van ismerősöm, aki képes rám írni éjjel, hogy mondjam már neki ezt vagy azt, ahelyett, hogy használná a bánatos keresőt és 2 perc alatt kideríthetné az első oldal találataiból.

Illetve, minden lenésés nélkül, ha nem csak oda jársz, de el is végzed, az ad egy nívót. Engem szakmailag komolyabban vesznek a képesítéseim miatt, jobban meg is fizetnek sok esetben. Más körökben mozgok, mióta diplomás/egyetemista vagyok (a családomban én szereztem másodiknak felsőfokú végzettséget) és ez jelentősen befolyásolja az életszemléletem. Azért itt teljesen átlagos az, hogy átlagos életet élünk például. Megszokott, hogy nem nélkülöznek az ismeretségi körömben, könnyen találnak munkát, vannak megtakarításaik... Megszokott, hogy más témákról beszélünk, mint ami a családomban például gyakrabban előfordult, máshogy kezelünk dolgokat. Nem mindenki, mert nekem is van több olyan volt vagy jelenlegi évfolyamtársam, aki arról emlékezetes, hogy egy kicsinyes, lelkileg szegényes istenbarma, aki még olvashatóan gépelni sem tud... Viszont másak az arányok, más az érdeklődés, úgy gondolom, tájékozottabbak az emberek és gördülékenyebben mennek a dolgok az életükben. Mintha több dologra rálátnának (például a családomban nagyon gyakori a megosztó témákban az egymásnak feszülés és hülyeségek puffogtatása társadalmi kérdésekben... Itt nem annyira jellemző, itt azért az emberek utánamennek ennek-annak vagy legalábbis megtanultak kételkedni magukban, ami a többséget illeti. )

Félre ne értse senki, szeretem a családom és a szüleim munkáját is tisztelem, de olyan szintő xenofóbiával, homofóbiával, elvakultsággal, személyeskedéssel, megvitatásból elfajuló veszekedéssel amiatt, mert valaki mást gondol, még nem találkoztam "értelmiségi körökben", mint amit a famíliám és az ő ismeretségi körük tol, ahol jellemzően a közéfokú végzettség a plafon. Olyan dolgokat osztanak meg néha a közösségi oldalakon is, hogy inkább leállítottam a követésüket. Szóval valamilyen szempontból felemel a diploma ebből a rétegből.

Sok a normálatlan féltini, főleg a gólyák között, elismerem, de azt sem tudom tagadni, hogy ezek alapján lassan tényleg a diploma lesz az új érettségi.

Megváltoztat, de ahogy én látom, inkább pozitív irányba. Akár ha azt nézzük, hogy itt tanultam meg igazán tanulni, mert elég gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ami gimiben elég volt, hogy csak végigolvasgatom a könyvet, azzal itt már nem viszem sokra. Most már jobban kiismerem a tanárokat, hogy melyik mit tart fontosnak az anyagban, mire lehet rákérdezni, hogy érdemes ezeket kijegyzetelni, megtanulni, mert a 'tessék, itt van 200-300 oldal, tanuld meg, lehetőleg tegnapra' szituációknál nem lehet órákat ücsörögni felette, olvasgatni. Emellett azt is megtanulja az ember, hogy hol érdemes utánanézni bárminek.

De azt is nézhetjük, hogy a személyiségben mit fejleszt(het). Én például nagyon nehezen szólítottam meg bárkit is vagy nem intézkedtem egyedül túl sűrűn. De amikor becsöppensz az egyetemre, az rákényszerít, mikor azt se tudod hol vagy, mi merre, azt látod, hogy senki se ismer senkit és főképp nem fog senki se helyetted intézkedni, pláne megkérdezni nem, hogy mit szeretnél, akkor egy idő után sokkal önállóbb leszel, elengeded az efféle szorongást, mert különben nem haladnál semerre. Megtanulod lazábban kezelni ezeket a helyzeteket, hogy hogy szólíts meg bárkit, hogy építs kapcsolatokat (ami ha nem is, mint szakmai kapcsolat, de mondjuk jegyzetszerzésnél, vizsga vagy tárgyfelvételnél jól tud jönni). Persze, ezt valakibe már alapból bele van van kódolva, de ha beléd épp nincs, akkor ezen is tud segíteni az egyetem.

Illetve, ha költözéssel is jár, az is nagyon sok mindenre meg tud tanítani, akár egyedül akár másokkal élsz, kezdve a pénz beosztásával, a másokhoz való alkalmazkodáson át, az önmagad ellátásáig.

9-es:

Azért ez nem így működik, hogy “a megszállottja lett”. xDDD

Ember. 10-11 vizsgát lazán kell teljesíteni 300+ oldalas szakkönyvekből is büfé szakokig bezárólag. :D Tuti nem a hobbija volt a barátodnak a tanulás. Hogy lehet ilyet mondani, komolyan…