Mit tehetnék annak érdekében, hogy ne kattogjak napokig számomra idegen emberek életének a drámáján?

[link]

Most éppen (vagyis még tegnap délelőtt) ezen a cikken rendültem meg, de nem ritka, hogy ilyesmi történik, nem véletlenül nem nézek híradót sem – persze amellett, hogy árad belőle a politikai propaganda, de ez más lapra tartozik.

Akár emberekről, akár állatokról van szó, kb. a szívem szakad meg, ha traumáról, szenvedésről, halálról, gyászról és egyebekről hallok, utána minimum órákra el van cseszve a hangulatom, de előfordul, hogy egész napra, és még másnap is rágódom a történteken. Hogy kell megtanulni nem lenni ennyire érzékenynek ezekre? (Senkivel nem beszéltem még róla, tudom, hogy ki se néznék belőlem, valahol még szégyellem is kicsit.)