Miért van az, hogy nem csinálom azokat a dolgokat, amiket az életkorom szerint akarnom és csinálnom kéne? Miért nincs kedvem semmihez?

Csak túlélem a napjaimat, semmi hasznosat nem csinálok. Nem mélyedek el igazán semmiben, nem okoz örömet igazán semmi. Nem tudok úgy egyszerűen "élni" és tenni a dolgomat, mint más ember; egyfolytában azon jár az eszem, hogy teljesen értelmetlen az élet és nyomasztó, hogy minden már ezer generációval ezelőtt is megtörtént, és én is ugyanúgy megöregszem és meghalok, mint akárki más. Nem értem, minek dolgozni és pénzt keresni (már hónapok óta elvagyok abból a pénzből, amiért az előző munkahelyemen megdolgoztam). AZ életemben nem történnek meg dolgok, vagy ha megtörténnek, akkor nem olyanok, mint amilyenekre vágyom. Minden erőfeszítés feleslegesnek tűnik.

Pl. nagyon könnyen tanulok nyelveket, és néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne nekiülni egy nyelvnek, amit már elkezdtem, aztán eszembe jut: minek? Mi lesz, ha megtanulom? Mi lesz, ha lesz pénzem belőle? Vagy akár, ha lesz családom? Úgyis eltelik az idő. Ennyi az élet, hogy örömködjek, amíg tudok, aztán azon kapjam magam, hogy eltelt az idő és meghaljak? Minek csinál bárki bármit?

Ti nem érzitek szánalmasnak és értelmetlennek, hogy bármivel, amit csináltok, csak kiszolgáljátok a hormonjaitok által diktált biológiai működést és elterelitek a figyelmet arról, hogy öregszetek és nemsokára meghaltok?