Vállalkozói bizonytalanságot emberek többsége nem bírná?

Mindket letnek megvannak az elonyei es a hatranyai. En szivesebben vagyok alkalmazott a kovetkezok miatt:

1. Igy is igen jol keresek, ahhoz, hogy anyagilag jobban jojjek ki egy vallalkozassal, ahhoz nagyon belekene nyulnom a joba.

2. Van evi 30 nap szabadsagom, amit magamnak osztok be es ami alatt elfelejthetek minden munkaval kapcsolatos dolgot. Ez vallalkozokent nem lenne meg. Ugyanez a helyzet a heti 40 oras munkaidovel.

3. Igy fix biztositott munkabert kapok es szamos egyeb juttatast, ami vallalkozokent mind kiszamithatatlan lenne.

4. Igy nem kell a sajat tokemet kockara tennem.

5. Sokkal rugalmasabb vagyok, ha nem mennek jol a dolgok vagy nem erzem jol magamat minden tovabbi nelkul ceget valtok.

Na mindezek miatt en nem vallalkoznek. Tudom, hogy vannak akiknek nagyon bejon, de en sajnos szamos ellenpeldat is lattam.

Is-is.

Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni. Fiatal vagyok (25), IT-ben dolgozom tudományosabb területen.

Nagyon szeretem a szakmám, szeretem követni a szakmai trendeket, szeretek fejlődni. Engem nem zavar, ha úgymond a munkaadóm kihasznál, bár egyáltalán nem érzem annak. Nekem ez az egész nem annyira a pénzről szól.

Természetesen az én szakmámmal nagyon egyszerű lenne magánvállalkozásba kezdeni, de ezt több okból sem szeretném.

Tekintsünk el attól, mikor az alkalmazotti és a vállalkozói státusz nem tér el formailag egymástól és ugyanazt csinálod, csak az adózás más. Gondolom érthető, hogy ugyanazért az eredményért nem váltanék arra, hogy vállalkozó legyek.

És hogy mi a helyzet azzal, ha kicsit több a különbség?

Egyrészt, ha cégnél dolgoznék vállalkozóként, projekt alapú lenne a legtöbb helyen a bérezésem, nem szolgáltatás/idő alapú, mint most. Nem lenne havi fix fizum és nem lennék kifizetve, ha nekiállnának variálni, ezért csúszna a projekt. Ezt semmiképp sem szeretném. Nem mellesleg, nagyon érzékeny vagyok így is a munkaidőmre, nekem nem hiányzik, hogy olyan teljesítményhez kössék a bérem, ami nem fér bele 8 órába. Nem azért tanultam ennyit, hogy ne lássak semmit a világból a munkám mellett.

Másrészt, több, számomra nagyon izgalmas projektbe volt lehetőségem betekinteni, sok izgalmas feladatban próbálhattam/próbálhatom ki magam. Nagy tekintélyű ügyfelek által előteremtett, izgalmas projekteket raknak elénk. Jó valami jelentősnek a része lenni, olyan névhez tartozni, amire az ember elisnerően bólint. A saját vállalkozásomban ilyen műszerek, ennyi magas szintű ügyfél elérése, ilyen munkakörnyezet előteremtése, stb hatalmas tőkét igényelne, ami évtizedekkel később lenne számomra elérhető... Vagy futkoshatnék valami szánalmas startup ötletével, toborozhatnék munkaerőt, mint valaki, akinek szintén semmi köze a szeretett szakmámhoz. És ez olyasmi, ami valószínűleg be sem jön. A vállalkozások nagyobb része végzi a kukában kevesebb, mint 10 év alatt... Nem hiszem azt, hogy én lennék a kisebbség.

És ennek kapcsán jegyezném meg, hogy a pénzügyeken kívül engem olyan szinten hidegen hagynak a gazdasági és menedzsment témák, hogy el nem tudom mondani. Vállalkozóként elsősorban az lenne a dolgom, amennyiben vannak alkalmazottaim, hogy ezzel kapcsolatban szervezkedjek. Előny lehetne az, hogy nekem is van szakmai múltam, de azt a munkát, amit én szeretek és imádok, olyasvalaki csinálná, akit felveszek magam alá. Nem, köszi, én nem akarom azt munkámnak, hogy költségvetéseket nézek, embereket irányítgatok, árajánlatokat kérek és logisztikázok. Az már bőven nem az én szakmám.

Édesapám építőipari vállalkozó. Mióta vannak alkalmazottai, semmi köze a szakmához. Kimegy nézelődni, megmondja, hogy ki mit csináljon aznap vagy mit csináljon másképp, egész nap telefonálgat és papírmunkát végez... Nekem ez nem kell. Anyukám szélsőségiparban vállalkozó, ott megértem talán, hogy ez a járhatóbb út, de neki is több milliós kiadás volt beszerezni azokat a gépeket és egyedül találni egy megfizethető üzlethelyiséget, amit simán megoldottak volna neki, ha valaki keze alatt dolgozik.

Igazából mérlegelni kell. Én nem akarok adminisztratív és szervezési feladatokat a nyakamba, csak közvetlenül a munkámra koncentrálni. Nem akarok akkora szerepet szentelni a munkaidőmnek sem az életemben, hogy ebbe extra időt vagy energiát teszek. És semmiképp sem szeretnék központi figura lenni, aki nem mehet el nyugodtan sehova, mert nélküle megáll az élet.

Nekem ez egy hatalmas nyűg, amiért cserébe nincs az a pénz, ami kárpótol.