Alkalmazottnak lenni olyan mint gyereknek lenni, saját vállalkozáshoz képest?

A hasonlatod és a leírásod nagyon sántít.

Viszont abban igazad van, hogy egy multi vezérigazgatója nagy eséllyel belebukna egy lángossütöde létrehozásába és üzemeltetésébe. Viszont a jól menő lángossütödés vállalkozó meg a multi vezérigazgatóságába bukna bele. Ez két külön terület, teljesen különböző kompetenciákkal. Mintha azt kérdeznéd, hogy egy kiváló matektanár belebukna-e abba, ha elkezdene tájképeket festeni rendelésre.

De a kérdésben említett gyerekstátusz elég hülyeség.

Amit írsz ahhoz nagyon jó helyen kell lenni, és azért valamit fel is kell mutatni, ugyanis a semmire nem bízzák a sógorra még a portaszolgálat vezetését sem.

Kell diploma, X helyen eltöltött szakmai tapasztalat előny ha ez külföldi lét alatt valósult meg, illetve nyelvet sem árt tudni.

Festéssel foglalkozó vállalkozást láttam olyat hogy a tulaj nyelvet nem tud, a titkárnő intézi a külföldi papírokat, és nem mai emberről beszélünk, csak ugye 90-es években meglehetett csinálni a piaci rés miatt néhány jó vállalkozást(külföldön összekaparta magát az ember, és a tőkével itthon elindult egy irányba+ a hitellel amit kapott), amivel ma bebiztosítja az ember még a gyereke jövőjét is ha az kér belőle, és akarja egyáltalán tovább vinni.

Az biztos hogy segítség és iránymutatás kell, illetve talpraesett személyiség is kell hogy legyen az ilyen.

Attól függ milyen munkáról van szó.

A gyári betanított munkával még jó a párhuzam, viszont nagyobb felelősségi körrel rendelkező állásoknál már nem. Pl elég sok helyen már nem igazán nézik a munkaidőt, csak azt, hogy a munka meglegyen. Szóval ha szabira, vagy betegszabira mész, a feladatod ugyanannyi marad, csak később csinálod meg.

Egy lángossütőt amúgy a legtöbb cégvezető sikeresen tudna működtetni, hiszen olyan kompetenciák kellenek hozzá, amivel rendelkeznek. Csak a lángos receptet kell google-ből kinézni és a többiben már van rutinja (legalábbis annyi, hogy utána tudjon járni a dolgoknak és tudja, mi az aminek egyáltalán utána kell járni).

Alkalmazottként sem recskázhatsz otthon egész nap kamu okokra hivatkozva, vagy hamar repülsz.

Nyilván vállalkozóként ha nem dolgozol nicns pénz, vszont pont ez a motiváció, hogy bármi amit csinálsz azt magadért teszed. Alkalmazottként hiába hajtasz, nem feltétlenül leszel előbbre. Vagy észrevesznek, és akkor előre tudsz lépni. Vagy nagy valószínűséggel nem, és onnantól elindul az ördögi kör, hiszen ha nem jutsz előre, és azt látod, hogy feleslegesen dolgozol, akkor elkezdesz nem dolgozni.

Na meg aki az alkalmazotti lét magas fokán áll, az nem fog lángossütőt nyitni mert tudja, hogy azzal nem keresne annyit.

Viszont sokan szoktak előrelépni és saját vállalkozást alapítani, ha már van kapcsolati kör, tudás.

Nem. Alkalmazottnak lenni olyan, mint bukósisakkal biciklizni.

Néha kényelmetlen, néha hülyének érzed magad benne, de ad egy biztonságérzetet és kiszámíthatóságot és ha buksz, jobban megtart.

Vállalkozónak lenni jó, de ha esztelenkedsz, sokkal jobban rá tudsz baszni. A kis/magánvállalkozások több, mint fele 2-3 éven belül megszűnik, okkal. Illetve munka alapú a bérezés, nem idői ott, ahol projekt van és nem egy konstans szolgáltatást nyújtasz kifejezetten. Tehát vagy megcsinálod vagy szevasz, senkit sem érdekel, ha csúszol vele, addig nem kapsz pénzt.