Férjem kényszeres hazudós, hogyan leckéztessem meg?

Ha tényleg kényszeres, akkor nem leckéztetni kell, hanem terápiára küldeni!

[link]

Nekem is ilyen a barátom. Egy időben úgy felhúzott ezekkel a hazudozásokkal, hogy fájt a szívem az idegtől.

Elmagyaráztam mit mondott. Letagadta azt is amit mondott, még akkor is ha messengeren megmutattam hogy le is írta... Ő nem úgy gondolta. A végsőkig hazudik. Ha megvertem akkor is hazudott.

Az ilyet nem lehet megleckéztetni. Ugyanúgy hazudik tovább. A vérében van.

Én már nem idegeskedek rajta, nem veszem komolyan. Azt se hiszem el amit kérdez. Nyilvános helyen is úgy kezelem mint egy 5 éves füllentős hülyegyereket. Ez mondjuk hatással van rá, mert nem szereti ha mások előtt megszégyenítem/kibukik a hazudozása. Mostanában jobban odafigyel mit is mond.

Valamivel kevesebbet nagyít, mert látja hogy nem hiszem el. Ha sztorizgat akkor telefonozok, le se sz4rom mit mond. Ha szól érte, megmondom hogy hagyjuk már, ki hiszi el a hülye sztorijait. Rosszabb mint egy tévképzetes. Írjon egy regényt. Az ilyen szövegtől is visszább vesz, szerényebben adja elő ugyanazt a sztorit...

A kedvencem amúgy az volt, hogy összevesztem a szomszéddal, mert átjárkáltak a kertünkbe. A barátom csak lesett, meg se mukkant.

Később már úgy hallottam vissza a haverjaitól, anyjáéktól, hogy ő osztotta ki a szomszédot. Úgy adta elő, hogy amiket én mondtam azokat ő mondta..

Ne megleckéztesd, hanem állítsd szembe önmagával. Kérdezz rá nála, hogy azért hazudsz mert nincs önbizalmad? Mert kisebbségérzeted van? Mert unalmas az életed? Irigy vagy másokra? Nem vagy elég okos?

Tehát konkrétan ezekre kérdezz rá, amit itt előttem leírtak, mert valóban ezek lehetnek a háttérben, hátha picit észbekap (mégha nem is mondja ki) de talán ráeszmél, hogy "ú basszus, ez ennyire egyértelmű?"

A helyedben én javasolnék neki egy pszichológust is.