Hogyan győztétek le saját magatok és a kényszeres halogatásmániátokat?

Attól függ milyen témában, a mosogatás ráér...de dolgozni azért csak muszáj :D

Amúgy tényleg mosogatnom kéne...na majd holnap :D

Kétfajta feladat van, amit halogatunk.

1) A nagy koncentrációt igénylő, elrontható, fontos feladatok (pl. a sulis beadandóid)

2) A kis hülye mindennapos teendők (pl. a mosogatás)

Az elsőt érdemes könnyen elvégezhető, sikerélményt adó kisebb részfeladatokra felbontani, a másodiknál a hirtelen elhatározás és az önfegyelem számít sokat. Nálam az is működik, amikor az ilyeneket láncban egymás után elvégzem, és csak az elsőre kell elszánnom magamat.

Fú nekem idén vizsgaidőszakban volt egy ilyen. Előadást kellett tartani egy témából. Bár dolgozgattam rajta előtte is, végül egy napot hagytam rá, kb minimális szerkezete volt meg. Látványos ppt-t, saját szöveg kellett hozzá. Nem aludtam 24 órán keresztül, reggel 9-től volt a vizsga. Online. Hiányzott egy jó része, amikor elkezdődött. Amikor megláttam, hogy mennyi tanár van online, megfogalmazódott bennem, hogy oké ennyi volt, vége mindennek. Már folyt a vizsga, amikor bekapcsolódtam. Mondom, teljesen feladtam pár perce. Végül felocsúdva a totális kétségbeesettségből, gyorsan írni kedztem a maradékot, és illesztgettem be a ppt-be az anyagot. Telinyomtam magam 90%-os étcsokival. Pont befejeztem mire az előttem lévő ember sorra került. Szerencsére hosszú előadása volt így volt időm picit lenyugodni. Meglett az előadás, tetszett is nekik. :D Pedig nem volt könnyű téma. Mai napig csodálkozom, hogyan csináltam. :D

Igaza van az ötös válaszolónak. :)

Hajrá!

Akkor győztem meg magam, amikor 26 évesen már két elrohadt fogamat vésték ki, itt nem is a fogápolás hiányossága volt a fő gond, hanem a kis lyukkal nem mentem időben, csak nem fájt, illetve ha cukrosabb ételt italt ittam éreztem a fogamon, és ebből lett a vésés.

Nálam nem a lustaság miatt maradnak el dolgok, hanem tartok az ismeretlen helyzetektől, mondjuk a jogsit azért megcsináltam, pedig srác létemre sírtam is amikor nem láttam a végét, de benne volt már 60+ órám.

2féle stratégiát építettem fel a sulis beadandókhoz, remélem neked is segíteni fog:

első: a legnehezebb beadandóval kezdem. Legyek túl rajta, nem fog fájni később a fejem, van időm kidolgozni szépen és igényesen. Mikor azzal végzek és nekiállok a többinek, azok már pikk-pakk készen is vannak, hiszen a legrosszabbat, leghosszabbat már befejeztem, maradnak a könnyebbek.

második: a leg-legkönnyebb beadandóval kezdem a sort. Hamar kész leszek vele és gyorsan letudom. Még örülök is a fejemnek, hogy "jé, négyből 1 már kész, a negyede megvan!" Ha már ilyen hamar kész lettem, nekiugrok a második legrövidebbnek. Persze azzal is készen leszek nemsokára. Újabb motiváció, rosszabb napokon csinálok egy tejeskávét jutalomfalatnak. :)

A másik kettő már motiváltságból és a kávéból szintén észrevétlenül kész lesz.

Mint látod egyik stratégia a másik fordítottja.

Az, hogy melyiket használod nyilván tananyagtól is függ, illetve attól, hogy mennyire szereted az adott tantárgyat.

Kísérletezd ki, neked melyik válik be jobban.

De csinálhatod úgy is, hogy váltogatod. Egyik héten az elsőt, másik héten a másik stratégiát csinálod és így tovább..