Mit kezdjek a motiválatlansággal, úgymond kiégéssel?

Már semmihez nincs kedcem, ami ezelőtt tényleg nagyon boldoggá tett, se a hobbiaimhoz, se a tantárgyhoz, amiből szeretnék emelt szinten érettségizni.

Az előző tanévben olyan lelkesen készültem óráról órára, mentem versenyre, most semmi. Annyira készülök csak, hogy kész a házi, ami óráról megmarad, az megmarad, ami nem az nem, meg ha valami fél oldalnál rövidebb azt hajlandó vagyok átnézni. Versenyre jelentkeztem, de egy büdös szót nem készültem rá eddig pedig hónap végén első forduló, ahonan tudom, hogy kicsi az esély, hogy tovább jussak, mert tavaly rengeteg készülés árán se jutottam a közelébe se, de maga a készülés boldoggá tett. Most semmi ilyesmi nincs. Talán át tudnám futni a tavalyi jegyzeteimet, annyi előnyöm van az előző évhez képest.

Régen szerettem olvasni, és most is van olyan könyv, amit szeretnék olvasni, de nem tudom rávenni magam, ha pedig mégis akkor az is ilyen küszködős jellegű, pár oldalanként abbahagyós sztori.

Rajzolni is szerettem, és ezt mostanában is csinálom, de semmi saját ötlet, csak képről, csak rutinos mozdulatokkal, mintha kötelesség lenne, része a hétvégi rutinnak.

Játszottam online játékot, szerettem a közösséget, most meg már ahhoz sincs energiám.

És ami a legfájóbb pont, hogy szerettem írni, de már másfél éve nem írtam érdemleges módon, talán azóta kezdődött a motiválatlanság növekedése. Van, hogy semmi ötletem, van, hogy van, elkezdem, aztán félbe hagyom és sosem fejezem be, mert nem tudom mit kezdhetnék vele, vagy csak simán nem tetszik.

Mégis mit kezdjek ezzel az állapottal? Keressem fel az iskolapszichológust?