Húsz évesen, lányként hogy tudok elsajátítani egy normális hozzáállást a fiúkhoz?

Olyan vagyok ezen a téren, mint egy 13 éves tinédzser.

Ha korban illő fiúkkal találkozom, akkor nem tudok rájuk semlegesen tekinteni. Az első 2 találkozásig még minden jó, de utána, hacsak nem konkrét randizásról van szó, minden önbizalmamat elvesztem. Olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy mit gondol rólam? Ha odamegyek beszélgetni, akkor azt hiszi, rá szeretnék mászni? Ha kedves vagyok vele, azt hiszi majd, flörtölök?

Ha konkrét randiról van szó, az más, ott egyértelmű helyzet van (ő tetszik nekem, én tetszeni akarok neki), viszont a fenti ok miatt nincsenek is fiú barátaim egyáltalán. Haverok is csak tágabb társaságból, ahol nem áll elő az a helyzet, hogy ketten kellene kötetlenül beszélgetni. Párkapcsolatom eddig csak bulis, társkeresős ismerkedés alapján volt.

Borzasztóan zavaró, hiszen magam alatt ásom a gödröt. Nem szeretnék célirányosan minden fiúnak bejönni vagy nem bejönni, őket sem szeretném ezen a skálán elhelyezni, egyszerűen szeretném elengedni az egész intimitási problémakört a fejemben, és ugyanúgy tekinteni a fiúkra is, mintha lánybarátok, lányhaverok lennének.

Hogy lehet ezen a hozzáálláson változtatni? Pszichológusi segítségen kívül van erre más módszer?