Más is csalódott már olyan emberben akit többre tartott?

Ilyenek az emberek sajnos bár nem mindenki de sokan így viselkednek.Ha neki kell valami akkor te ugorj de ha neked akkor menj a pcsába kb.Én is tapasztaltam hasonlót szóval értem miről van szó de én már csak nevetek ezen.

Az a baj, hogy ezek még egy mosolyt is behódolásnak értelmeznek, pont mint a majmok.

Engem elárult olyan értelemben a legjobb barátom hogy elmondtam neki valamit és aztán mástól vissza hallottam a dolgot és pont olyan vágta a képembe hogy tudja aki engem utált.Én megbocsátottam ezt is csak másnak is tovább adta aztán erre is rájöttem úgyhogy a csalódás az ilyen

Középiskolában az osztályfőnököm kezdetben totál rendes volt, kedveltem őt. Aztán fokozatosan elkezdett cseszegetni (talán ez volt a mániája, többen is mondták, hogy egy undok hülye szemét). A magánügyeimet, amelyeket bizalmasan megosztottam vele, mert gondoltam, hogy esetleg tud segíteni, szóval az egész osztály előtt beszélte ki, és elég kínos helyzetekbe hozott. A legnagyobb hülyeséget negyedikben csinálta. Félévkor elkezdte, hogy állítólag rengeteg hiányzásom van, és elkezdhetnék végre iskolába járni (!!!). Holott csak néhány napot hiányoztam, azt is csak azért, mert orvoshoz kellett mennem, és ehhez jó pár km-t kellett utaznom. Fölcsesződtem, megmondtam az igazgatónak (csoda, hogy eddig tűrtem). Másnap az illető behívatott magához, ott volt az igazgató is. A tanár elkezdett cirkuszolni, hogy mit találgatok, ő nem is mondott ilyet. Megint fölment a vérnyomásom, kimentem, becsaptam magam után az ajtót. A következő osztályfőnöki órán az egész osztálynak elmondta, hogy mekkora hazug vagyok, ezt nem gondolta volna rólam, milyen aljas vagyok, mit képzelek magamról, hogy az ajtót csapkodom stb. Majdnem az egész óra azzal telt el, hogy engem szidott mindenki előtt. A sok hülye osztálytársam meg se mukkant, pedig tutira hallották, hogy mit mondott az állítólagos hiányzásokkal kapcsolatban. Ez tavaly történt, még a járvány előtt. Utálom őt a mai napig. Pedig kezdetben tényleg szerettem. Sokszor hallottam, hogy egyszer mindenki megkapja a magáét, de én nem hiszek ebben. Sosem ártottam neki, és mégis én voltam a bűnös. Nem tudom feldolgozni.

Ő is benned, ez van.