Nyaralni vagy hotelbe sosem járó emberekkel mi a “baj” ?

Nem szeretem az embereket, ők pedig mindenhol ott vannak. Mindenki olyan hangos. Ez viccesen hangzik, de nem bírom.

Belföld nem érdekel, külföld érdekelne, és lenne ilyen csóri utazásra pénzem, de én akkor már 5 csillagos szállást akarnék meg első osztályt repülőn. Na erre nincs pénz, annyira meg ismerem magam, hogy a fapadoson a részegek közt nyávognék, vagy pánikrohamot kapnék.

Fesztivál... szerintem a pokol egy fesztivál.

Én folyamatosan utaztam gyerekkoromban és egyszerűen most nem hiányzik. Van egy gyönyörű otthonom, ahol szeretek lenni, van kutyám, amit nehéz megbízható embernél hagyni, rendszeresen járok edzenu... Ha utazom is, általában olyan helyre megyek, ahol a szállás 10/10 és minden közel van és lehet vinni állatot. Nem fogok idegeskedni, hogy mi van közben vele és nem fogok kihagyni egy heti edzést azért, mert valahol vagyok. Mindemellett gyűlölöm a napot, 2-3 óránként kenem magam nyáron naptejjel és minél több testrészem fedetlen, annál borzalmasabb ez a procedúra.

A wellness fürdőzéseket kedvelem, a kis városnézéseket is, de akárhova megyek, inkább csak túlélni akarok. Nem hoz lázba az egész napos császkálás, az, hogy egy holmim sincs a megszokott helyén, mint otthon. Szeretek művelődni és a konferenciákat is szeretem, de az új környezet és az utazás nyűgje számomra szorongató és egy hatalmas teher, amitől szabadulnék.

Ha visszatérhetek a saját otthonomba aludni, akkor rendben van, benne vagyok szinte bármiben, bár a szabadtéri strandolás például akkor is kikészít és irritál. De ha jó a buli, azt még vállalom. De voltunk például Balatonon egy hétig és az ötödik napon már nagyon elegem volt. Eleve az összes cuccom hurcolnom kellett, amitől komfortosan érzem magam a szálláson, utána meg ott volt a qrva nap és a meleg egész végig és semmihez sem volt energiám. És mentünk túrázni, ami kb az egyedüli volt, ami tetszett, mert ott legalább árnyék volt. De egyébként végig ragadt rám a kosz a friss naptej miatt és még így is megpirultam, pedig kalap is volt rajtam. Este bulizgattunk, azért nagyon megérte, de napközben csak mosolyogtam kívül és zokogtam belül.

Gondolom az aspergerem sem segít a dolgon.

A "soha" túlzás, de mi se annyira szeretjük. Az okaink:

- nincs elég szabadnapunk, fiatalok vagyunk, nem tudunk folyton kivenni egy hetet meg egy hosszúhétvégét, stb. Erre az évre pl. 1 napom maradt, pedig nem "szórtuk el", akkor vettem ki amikor muszáj volt.

- nem szeretjük a szabadidőt tömegben tölteni - egy szálloda túl zajos, egy repülőút zsúfolt, stb.

- egyszerűen nem annyira érezzük az igényt. Kellemes az otthonunk, boldogok vagyunk ott. Sok munkánk van benne hogy szép lett, illetve (ez is lehetne egy ok) még mindig sok munka van vele. Persze egy-egy napra elmegyünk ide-oda, de nem tudjuk/akarjuk beáldozni emiatt pl. a teljes hétvégét.

+1: régen mentünk pár helyre, MINDIG, kivétel nélkül mindig borzalmasan rossz időjárás volt, ennek fényében pedig kidobott pénz az egész. Hetekre-hónapokra előre senki nem tudja garantálni hogy elfogadható idő lesz, annál hamarabb meg nem igazán lehet több napost foglalni. Inkább marad az egynapos kirándulás, amikor már látjuk hogy aznap szép az idő.