Hogy kell viselkedni bunkó és visszapofázó emberekkel?

Elnézést, de kisregény lett végül, szóval jó lenne ha valaki elolvasná.

Ma mentem épp a zebrán, gyorsan át akartam érni, mert ott balról jönnek kocsik is közben erre hirtelen a jobb oldalamról egy üzletember szerű napszemüveges pasi kezdett vélhetőleg velem ordibálni, hogy "mi az hogy utcán mások elé kerülsz hülye gyerek" meg még motyogott magában valamit sőt mikor átértem a túloldalra még vetett rám egy pillantást de én csak ekkor néztem rá, mikor vitatkozott úgy tettem mintha nem is miattam balhézna, mert akkor tényleg nem sejtettem hogy én vagyok a baja...láttam, hogy ő cikázott mögöttem össze vissza és még ő van kiakadva, hogy elé vágok mikor ő nem is sietett utána csak én. Korábban mikor valaki így beszélt velem simán visszapofáztam én is de akkor tovább vitatkoztunk de ma már rájöttem ha semmit nem reagálok és vagy úgy tesztek mintha nem is hallottam volna hamarabb befogja és tovább áll nekem meg nem lesz miatta rossz hangulatom.

Ilyenekre sajnos érzékeny vagyok és nem tudom hogy kell jól kezelni ha pl.ok nélkül is valaki random beléd köt és bunkó stílusban vitatkozik veled. Most volt rá ok de feleslegesen szerintem. Máskor egy drogos csávó kért pénzt anyámtól és mellette ültem, nem akart lekopni erre rászóltam hogy "azt mondta nincs..!" és erre rámszólt hogy "ki kérdezett téged hülye k.rva..ezek után még anyám is mondta hogy "ezek után tudod mikor adok", látszott hogy tényleg drogos volt a gyerek. Utána persze elsétált.

Szóval itt hatott a visszapofázás, később is láttuk de szerencsére nem jött hozzánk. Itt akkor úgy éreztem, hogy azért "megijesztettem" úgy, hogy elment hisz előtte míg anyám nem reagált (mondta hogy nem csak halkan de nem értette) folyamatosan kunyerált, már féltem hogy a telefont ki kapná a kezéből. de mégis magamra vettem amiket mondott pedig ilyenek szavára nem adhatok...

Ma is buszon egy normális kinézetű férfi állt előttem szinte úgy, hogy volt hely bőven hogy leszálljak de még kapaszkodott és mikor leszálltam volna, ugye ilyenkor ülök amíg nem nyitja az ajtót és még volt út azért de a bácsi már türelmetlenkedett, és kérdezte "nem száll le?" és mutatott hogy előre enged pedig én még kivártam volna azt a kis időt. Ilyenkor felidegesítenek az emberek, hisz hagyd törődjek a magam dolgával, és hogy hagy álljak fel akkor amikor jól esik, sőt minek szól hozzám, csomó hely volt ott és nem is ült le utána ilyenkor azt hinné az ember. Mikor motyogott valamit, akkor felálltam és csak néztem rá. Majdnem mondtam hogy "türelmetlen papa? Mindjárt.." de csendben leszálltam. Konkrétan üres volt a busz szinte.

Máskor meg felszálltam a buszra és leghátulra akartam leülni, ült egy nő a másik ülésen és az ablak mellettibe akartam menni. Telefonált de direkt rámutattam az ülésre mikor nézette és ott készen álltam hogy szeretnék bemenni sőt szóltam is. Látom egy kis retikül van ott és nagy nehezen elvette. Később mikor elhelyezkedtem akkor szólt hozzám, hogy "elnézést, nem emlékszem hogy szólt volna hogy leakar ülni? vagy lehet süket vagyok" erre én "én meg nem emlékszem, hogy a táskáknak is van külön bérletük." és hogy "ez nem táskatartó hely" erre úgy tettem mintha telefonon beszélnék de hallottam hogy magyarázott közben de az a vicc, hogy kövi megállónál már szállt is le...mire jó ez a fölösleges balhé? Fiatal nő volt amúgy.

Hogy ne foglalkoztak ennyit más emberekkel és ne vegyem magamra ha hozzám szólnak feleslegesen vagy bunkóznak? Érzékeny vagyok de szeretnék javítani ezen. Fülessel próbálkoztam de mindig érzem hogy valaki mindjárt belém köt és pár megállókra nem kellemes kivenni. Próbálok nem okot adni, hogy belém kössenek vagy feleslegesen szóljanak hozzám de még ennek ellenére is belém kötnek...

Egyetlen egyszer éreztem jól magam amikor hozzám jött valaki, egy idős "csöves" kinézetű bácsika a villamosmegállóban és kért kis aprót ennivalóra de láttam rajta hogy ő nem az ilyen kunyerálós fajta hogy kér még hisz csak ennyi? Zsebemben volt pár apró boltból odaadtam neki és megköszönte és hálás volt, sőt nem is kért többet.(220 lehetett talán)

24L vagyok. Köszönöm ha elolvastad és elnézést ha hosszú lett.