Miért normális/általános/elfogadott dolog gyűlölni amit csinálsz?

Először is nem tartom magam felsőbbrendűnek. Senkinél nem vagyok jobb, csak egy útkereső fiatal lány vagyok, aki próbál tanulni mások hibájából, és keresi a saját boldogságát.

De van egy jelenség amit nem értek. Sportoltam. Nem hobbi szinten, sokan közülünk megéltek belőle. Mikor azt mondtam hogy imádok edzőtáborozni vagy örülök a reggel hatos futásnak, bolondnak és különcnek tartottak (nem rossz értelemben, értitek na...). Ami általános volt a nyafogás, jaj megint miért kell ezt, lenne jobb dolgom, szegény lesérült de legalább nem kell Orosházára leutaznia 300 km-t, stb.

Tanultam. Nem voltam egy ""stréber"", de voltak tárgyak amiket nagyon szerettem. Az hogy imádok az emelt kémiára készülni, vagy hogy igenis legyen rengeteg szakmai gyakorlat mert érteni akarok ahhoz amiről papírt kapok, eretnek gondolatok voltak. "jaj nulladik óra, jaj mér vagyunk négyig, ..."

Munka világában is tömve van ilyenekkel a környezetem. Kiégett "hétvégevárók". Megy a nyafogás hogy azt kell csinálniuk amit ők maguk vállaltak, de amikor arról van szó hogy tanuljon, "50 évesen már hova?". Az hogy szeretem amit csinálok, kuriózumnak számít.

Miért elfogadott szociális norma arról panaszkodni, ami lehetőség, és amit Te befolyásolsz? (Félreértések elkerülése végett: nem a BAZ megyei zsákfalu 4 elemit végzett segédmunkásáról van szó, hanem olyanokról, akik tényleg képesek befolyásolni a körülményeiket).

Szeretném elkerülni ezt az állapotot. Szeretnék tényleg boldog lenni, jó döntéseket hozni. És nem értem, miért normális ez? Miért ilyen az emberek 90+ százaléka? Más is gondolkozott már ezen?