Miért normális/általános/elfogadott dolog gyűlölni amit csinálsz?
Először is nem tartom magam felsőbbrendűnek. Senkinél nem vagyok jobb, csak egy útkereső fiatal lány vagyok, aki próbál tanulni mások hibájából, és keresi a saját boldogságát.
De van egy jelenség amit nem értek. Sportoltam. Nem hobbi szinten, sokan közülünk megéltek belőle. Mikor azt mondtam hogy imádok edzőtáborozni vagy örülök a reggel hatos futásnak, bolondnak és különcnek tartottak (nem rossz értelemben, értitek na...). Ami általános volt a nyafogás, jaj megint miért kell ezt, lenne jobb dolgom, szegény lesérült de legalább nem kell Orosházára leutaznia 300 km-t, stb.
Tanultam. Nem voltam egy ""stréber"", de voltak tárgyak amiket nagyon szerettem. Az hogy imádok az emelt kémiára készülni, vagy hogy igenis legyen rengeteg szakmai gyakorlat mert érteni akarok ahhoz amiről papírt kapok, eretnek gondolatok voltak. "jaj nulladik óra, jaj mér vagyunk négyig, ..."
Munka világában is tömve van ilyenekkel a környezetem. Kiégett "hétvégevárók". Megy a nyafogás hogy azt kell csinálniuk amit ők maguk vállaltak, de amikor arról van szó hogy tanuljon, "50 évesen már hova?". Az hogy szeretem amit csinálok, kuriózumnak számít.
Miért elfogadott szociális norma arról panaszkodni, ami lehetőség, és amit Te befolyásolsz? (Félreértések elkerülése végett: nem a BAZ megyei zsákfalu 4 elemit végzett segédmunkásáról van szó, hanem olyanokról, akik tényleg képesek befolyásolni a körülményeiket).
Szeretném elkerülni ezt az állapotot. Szeretnék tényleg boldog lenni, jó döntéseket hozni. És nem értem, miért normális ez? Miért ilyen az emberek 90+ százaléka? Más is gondolkozott már ezen?
válasza: válasza: válasza:Egyrészt az embereknek nincs mindenre lehetőségük amit szeretnének, nagyon kivételes helyzetben van aki azt csinál amit akar, és nem azt, amit az élet meg a körülmények hoztak.
Másrészt attól hogy valaki szeret valamit, még lehetnek olyan részei amiket nem szeret benne. Pl a sportoló a kora reggeli kelést/edzést. Vagy az állattartó a szarpucolást. Vagy a sofőr aki imád vezetni, gyűlöli a dugókat és a rakodást. És az ember ezeket a nemszeretem dolgokat kiventillálja magából, ami teljesen természetes módja a stressz oldásának és a pillanatnyi helyzet elfogadásának.
válasza:Mert ezek a sok embert megterhelnek.
Nem lehet, hogy nagyon jó háttérből jössz, ahol egy csomó dolog meg van oldva neked és mindig csak annyival kell foglalkozni, ami épp előtted van?
válasza: válasza:Mert manapság mindenki mindent utál.
Ez van itt a gyakorin is.
válasza: válasza:Amit leírtál, nem jelenti azt hogy utálja amit csinál.
Én például azzal foglalkozok ami érdekel, szeretem a munkám, szeretek fejlődni a szakmámban. Ettől függetlenül számomra evidens hogy a hétvégét jobban szeretem és várom, mert akkor tudom kialudni magam és a családommal elég minőségi időt tölteni.
Nem hiszem hogy attól, hogy a családomat jobban szeretem a munkámnál, és hogy szeretek kipihenten ébredni, már egyből gyűlölném a munkám... :D
válasza:Sok függ a felettesektől,kollégáktól is.Segédmunkás vagyok,és igaz,nincs sok lehetőségem a munka világában,de igyekszem így is megbékélni vele,nagyjából már elfogadtam a jelenlegi állásomat.Csak mikor azt tapasztalom,hogy hiába csinálom meg a dolgomat legjobb tudásom szerint,ha a főnöknek rossz napja van,akkor elkezd szurkálódni,mintha a munkámmal lenne valami probléma.Nem áll ki az emberei mellett,amikor szükség lenne rá,csak mert nincs benne anyagi haszon.Neki csak némi ügyintézésbe kerülne,de nekünk nagy segítség lenne.
Szóval az ilyenek el tudják venni a kedvem.És ez sajnos sok helyen így van,más típusú munkaterületeken is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!