Hogyan legyek lazább? Nagyon feszes a stílusom és emiatt néha szó szerint betámadnak engem ismeretlen emberek is!

Előzmény:

Két évig voltam katona (önkéntesen), nagyon élveztem a kiképzést.

Jó, nem annyira, mint a többiek, mert ők bulinak tartották az egészet, inkább azzal versenyeztek, ki mert nagyobb baromságot csinálni, amiért még nem szereltetik le őket. Vagánykodó, felvágós, egoista ember volt a szakasz 80%-a.

Én teljesen önbizalomhiányosan, visszahúzódó emberként kerültem oda, gondoltam ez majd jól kikupál egy kicsit és helyretesz.

Végülis igen, mert a folytonos parancsolgatás és ugráltatás nekem nem idegesítő volt (mint a többieknek), hanem élveztem, hogy végre valaki megmondja, mit csináljak, mi a feladatom. Ez tetszett, örültem, hogy kapok munkát, amivel elfoglalom magam, legyen az lövészteknő ásás, vagy fókázás.

Na szóval 2 év után mindenki visszatért az eredeti életéhez, mindenki ott folytatta, ahol abbahagyta. De bennem sokkal jobban megmaradt a kiképzés, és úgy veszem észre, nem jó értelemben:

Nekem fontos volt, hogy maximálisan odafigyeljek az alakira, az előljárókhoz, parancsnokokhoz úgy álljak, úgy nézzek rájuk, úgy beszéljek, ahogy az a Nagykönyvben is meg van írva. Mindenki ellazáskodta, én pedig szigorúan tartottam a szabályokat.

De ez nem kopott ki.

Néha el szoktam járni ismerősökkel "bulizni", bár sokmindent nem csinálok. Inkább kísérek csak, és én vezetek, mert nem iszok.

Az stílusom miatt viszont nagyon sok ember betalál engem, nem kell, hogy részegek, vagy bódultak legyenek.

Körülbelül így kell elképzelni engem, ahogy a fal mellett állok, csendben:

[link]

[link]

vagy a pultnál ülve:

[link]

[link]

(az utolsó képeknél sokkal egyenesebb a hátam, inkább kihúzva ülök. A lényeg az arckifejezésemen van!)

Azért állok pihenj-állásban, mert 2 év alatt már nagyon kényelmesnek érzem. Tudom hova tenni a kezem, nem fárasztó állni sem vele.

Az arckifejezésem viszont teljesen "Frankenstein szörnye" lett.

Vagy mint az Angy Birdsből a nagy pirosnak

( [link]

Mogorva, nyers, érzelemmentes arcom lett, és sokan azt hiszik haragszok valamire/valaki, vagy bajt akarok.

Emiatt van úgy, hogy betalálnak vadidegen emberek. pl.:

"Mit feszengsz itt, mi?! Köll egy pofon?!"

"Mit keménykedsz, mit keménykedsz?! Asszed te vagy itt a valaki?!"

Én pedig nem tudom hova tenni, mert csak állok, hallgatom a zenét és nem szólok senkihez se az ég világon. Még arra is figyelek, hogy az embereket se nagyon nézzem, nehogy az legyen a bajuk, hogy bámulok. Inkább a fényeket élvezem, vagy a DJ pultot lesem. Vagy a kólámra figyelek.

Meg tudom védeni magam, nem arról van szó, mert 5 másodperc és helyreteszem a hozzám tévedt emberkét, csak már idegesít egy kicsit, hogy mindenkit az zavar, hogyan állok, hogyan áll a szám széle, vagy merre nől a hajam.

Hogyan tudnék visszalazulni? Egyszerűen a kezemet se tudom zsebre rakni már, annyira elszoktam az egésztől. Nem tudok felvenni egy laza-gyerek testtartást. Kaptam már olyan beszólást is, hogy "Mi van itt, Himnusz, hogy így állsz, mint a cövek?"

Tudom, nem mindennapi probléma. Pszichológus tud segíteni ilyenben?