Miért vannak olyan emberek szeretnek beszélgetni szeretik társaságot de így sem találnak maguknak párt?

Mert nem annyira egydimenziósak, hogy bárki megfeleljen, akivel beszélgetnek.

Számtalan barátom van, mindig is nyitott, közvetlen ember voltam. De nehezen találok párt. A barátaim csodálatos emberek, jó társaság, némelyik a szememben is vonzó. De ennél sokkal több tényezőn múlik nálam, hogy valakibe bele tudjak szeretni vagy épp össze akarjam vele kötni az életem (mert számomra a kapcsolat is ezt jelenti). Sokakkal már azt sem tudnám elképzelni, hogy barátokként, lakótársakként együtt éljünk. Számomra nagyon nagy harmónia kell a véleményekben, az értékrendben, tervekben és érdeklődésben ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy mindenki más potenciális lehetőséget önként és boldogan elengedjek és iránta legyek elkötelezett.

Amúgy magamat nézem:

Hiába vagyok társasági ember. Igénylem a társaságot, de ez nem jelenti azt, hogy a társaság is igényel engem :D

Plusz hiába vagyok beszédes, nyitott, társasági, sajnos a külsőm ocsmány. Így barátkozásra azt látom nyitottak az emberek, de ha kapcsolatról van szó vagy a legkisebb vonzalom megnyilvánul akkor menekülnek a nők.

Ráadásul hajlamos vagyok sokat beszélni a semmiről is, ez sokaknak untató. Meg tudom érteni. És sajnos sokszor a sok beszéd miatt nem figyelek másokra.

de sok ilyen ismerősöm is van csak mondják és mondják és mondják. Mindenki mondja a magáét, mintha kötelező lenne egységnyi idő alatt a létező legtöbb információt átadni.