Ha a gyerekvállalás jó, akkor miért nincsenek sehol boldog anyukák?

Én azt nem értem, akik utólag mondják a már meglévő gyerekük mellé, hogy ők utólag nem akarnának gyereket...

Hogy lehet ilyet mondani, de komolyan?

Főleg a saját gyerekükről.

Én is sokat beszélgettem a kolléganőkkel arról, hogy érdemes-e gyereket vállalni. Érdekes, mert egyértelmű igen a válaszuk (2-5 gyerek mellett), de nem tudják megmagyarázni, hogy miért jó dolog.

Azt mondják, hogy a végén pozitív a mérleg és én sem tudom elképzelni, hogy hogyan lesz az...

11-es, én mondtam például.

Nem azt mondom, hogy bár ne lenne. És mondom, ha holnap oda kellene adnom a vesémet neki, odaadnám már ma, és mindkettőt. Nagyon szeretem őt.

De annyi minden van a világon, amiben sokkal okosabban ki tudtam volna teljesedni. Nem való mindenkinek az anyaság, és nekem pl. nem volt való. Mondom ezt úgy, hogy segítőkész férjem van, mindent ketten csináltunk, a mai napig is mindent megbeszélünk, szimbiózisban élünk. A lányom pedig nagyszerű fiatal-felnőtt nő.

Szóval nem tudom, hogy fejezzem ki másképpen, de ha visszamehetnék, mégis inkább azt választanám, hogy gyermek nélkül. Nyugisabb, nincs ott az állandó félelem, és nem biztos, hogy nekem pl. való volt az, hogy azért kb. MINIMUM 20 éven át (de amúgy talán egész életen át) egy másik emberkét magam elé helyezni. De nem azt mondom, hogy bár ne lenne. Hanem ahogy a dal is mondja "...hogyha két életem volna..."

Ideges apukák is vannak akik pl a 3 gyereket bent hagyják az autóban egyedül és bemennek a szupermarketbe, ott pedig orditoznak a recepción, hogy hol a munkáját éppen végző recepciós, miért nincs itt, mert neki a 3 gyereke bent van a kocsiban egyedül..

Szóval akkor hol vannak itt a nyugodt szülők? Miért is vetitik ki másokra a frusztrációjukat?

gyerekvállalás?

miért is, mert már a testvéremnek van, és az szülők azt sem tudják, hogy kedveskedjenek az unokának, erre mit tesz a kisebbik tesvér neki is kell gyerek, mert milyen jó, hogy 22 évesen szülni fog, mert fiatal anyuka lesz, és neki is körbeugrálják a gyerekét nemcsak a tesónak.

gyerekvállalás?

35 éves férfiak/nők, még nincs gyerekem, de már mindenkinek van a környezetemben, és irigy vagyok rájuk, nekem is kell.

gyerekvállalás?

66 éves nő, a fiam/lányom családot szeretne, ezt hangoztatva, a fiú/lány gőzerővel ismerkedni kezd akár a neten, hogy anyukának unokája lehessen.

gyerekvállalás?

látom benne a lehetőséget, szorgalmas, van pénze, már itt az idő hogy legyen gyerek, kifutók az időből tipusok...

van egyáltalán aki őszintén bevallja magának, hogy nem az elvárások miatt lesz őszintén gyereke?

#7

Köszi,hogy irtál.

Ez nagyon korrekt volt.

Képzeld,nagymamám is pon ugyan ezt mondta nekem.

És meg is értem.

👏🏻

Tudod, amíg a gazdagok nem ajánlgatják a pénzt másoknak és az okosok sem a tudást, addig nem fog átbszni egy gyerekes sem azzal, mikor rámdumálja a gyereket.

A jó bornak nem kell cégér. 😉

Aki boldog, az élvezi a saját életét és nem dumálja rád azt az életvitelt, amitől te látszólag undorodsz.

Én például rendszeresen sportolok. Alapvetően szeretem képviselni azt az álláspontot, hogy a sport jó, de érvnek legyen elég annyi, hogy hogy nézek ki és hogy nem fáj semmim a korosztályom többségéhez képest, amire büszke vagyok. Nem, nem tudom, hogy lehet sport nélkül élni. Igen, tudom, mennyire súlyos következményekkel jár a nem megfelelő életmód, az elhízás, akármi. Igen, valószínűleg ajánlani fogom a sportot másnak, ha panaszkodik olyan problémák miatt, amit nekem ez oldott meg. Segítek is neki. De nem fogom rábeszélni erőszakkal. Miért? Mert nekem így is jó. Mert én tudom, hogy mit nyerek ezzel nélküle is. És mert annyira vagyok önző, hogy örüljek, hogy én vagyok a kisebbség.

Szerinted ha valaki így érez a gyerekével kapcsolatban, rád fogja erőszakolni?

Láttál már embert szenvedéllyel rajongani a munkája vagy a hobbija iránt? Hallottad valaha úgy beszélni róla, hogy hülye, aki nem azzal foglalkozik? Hallottad őt lenézni azokat, akiknek más a kedves? Erősen kétlem. Lehet, hogy ajánlja, lehet, hogy nagyon sokat beszél róla. De nem fogja számonkérni rajtad, mert boldog.

A boldog ember egyik legfontosabb ismérve az, hogy elfogadó.

19

Amit leírtál, attól nekem speciel hányingerem lett. Nem irigyellek, sokkal többre értékelek egy szép, minimalista, csöndes otthont, ahol nwm üvöltenek és barmolnak össze mindent a kölkek. Minden csak perspektíva kérdése.