Miért van az, hogy ha bárkinek is említem a gyerekvállalásos elképzeléseim, akkor mindig én vagyok rossznak kihozva?

Üdv a klubban! 29 vagyok és semmi kedvem szülősdit játszani. Nem igazán szeretem a gyerekeket, 1-2 órát elvagyok velük, de aztán menjen vissza az anyjához, apjához. Undorodom a pelenkázástól, el sem tudom képzelni, hogy egy gyerkőc a cickóimon csüng. Azt is gyűlölöm, mikor mások is simán előkapják a szottyadt mellüket és rögtön mellettem eteti a porontyot. Visszataszítónk tartom a terhes nőket, szegények úgy néznek ki, mint a vízilovak, a szüléstől pedig egyenesen irtózom. Persze, tisztában vagyok vele, hogy én is így születtem, én is így ettem, de nem tehetek róla, egyszerűen így gondolom és kiráz tőle a hideg.

Azon kívül, hogy elengeded a füled mellett és nem foglalkozol ezzel, mást nem nagyon tudsz tenni. Én már 10 éve hallgatom az anyósomtól, hogy szeretne unokát. Egyszer biztos lesz neki, de biztos nem én fogom megszülni 🤣

Sokan nem tudják túltenni magukat a fajfenntartás ősi ösztönén, és ha azt hallják, hogy nem lesz gyereked, szól a fejükben a riadó, hogy itt van valaki, aki nem akar hozzájárulni a fajunk túléléséhez. Annak ellenére is, hogy már a túlnépesedés veszélyeztet minket.

Van aki egyszerűen szereti magát jobbnak érezni, hogy bezzeg ő megtette a "kötelességét", akkor te mégis hogy képzeled, hogy kibújsz ez alól.

Olyan is van, aki irigyli, hogy te jól érzed magad így is, miközben ő szenved a családjával.

Átérzem. Sajnos az ember vagy megszokja az állandó bsztatást, vagy elköltözik remetének.

Én csak arra vagyok kíváncsi, vajon mi lehet az az életkor amikor végre feladják. (Bár biztos lesz aki majd 65 évesen is megtalál, hogy sose késő...)

Sokak szerint az élet egyetlen értelme a szülés lehet.

Én örökbefogadni sem akarok, utálom a gyerekeket, a visítozást, hisztit, tiszteletlenséget, lemenni egy szellemi fogyatékos szintjére és gügyögni, üngyürübüngyürü, az meg nekem sem hiányzik, hogy bevállaljam a kockázatot, hogy tönkremegy az altestem vagy a hasam lesz csúnya a császár miatt. Tényleg soha sem tudhatjuk, mi lesz, szóval nem zárom ki, hogy meggondolom magam, de ez biztosan nem a traktálástól fog végbemenni.

Egyébként örökbefogadni szerintem szép cselekedet. Elvégre biztosítasz egy nehéz sorsú, netán elhagyott, bántalmazott gyereknek egy szerető otthont, ami neki addig nem adatott meg.

Most mi rosszat írtam? 🤔

Ja, hogy nem vagyok a childfree mozgalom tagja, és nem gondolkozom szélsőségesen, mint ti? Jó, akkor “fúLy gYeRek, RóSz GyErEk, neszŰjél” (amúgy nem is mondtam, hogy szüljön, de mindegy...tök rendben van, ha valaki nem akar soha, a lényeg, hogy lehessen szabadon eldönteni :D. Inkább csak arra reagáltam, hogy a környezete miért nem veszi teljesen komolyan egy 11. Osztályos félig gyerek meggyőződéseit)

6-os,

Csak iszonyatosan unalmas és nevetséges már ez az ÚgYiS mEgGoNdOLoD mAgAd.

Miért tenné? Nekem is ezt mondták, mikor kamaszkoromban kijelentettem, hogy nem lesz soha gyerekem. Most 30 környékén meg úgy csinálnak, mintha marha meglepő lenne hogy nem akarok gyereket továbbra se.

Miért ne lehetne komolyan venni?

Nem tudom, neked miről mi a véleményed, de nem tudom neked hogy esne, ha kb. soha senki nem venné komolyan, csak közölné hogy majd úgyis meggondolod magad és kész....