Az egyén döntési szabadsága valóban fontosabb, mint hogy jelen állapotok szerint a magyarság szépen lassan el fog fogyni?

Ha 31 évesen a lakhatásomat sem tudom megoldani, csak albérlettel, akkor hova szüljek? Albérletbe még egy kutyát se adnak a menhelyről, mert annyira bizonytalan helyzet.

És nem vagyok egyedül. Egyetemet végzett, átlagos ember vagyok, az ismerőseim sincsenek sokkal jobb helyzetben.

A legtöbbeknek ez nem önző döntés, hanem felelős választás.

Mellesleg aki szülni szeretne, annak meg nem engedik, csak mert nem egy férfival akar élni, hanem egy másik nővel, ezért nem vehet részt reprodukciós eljárásban.

Csak neked fontos ez a kérdés, a vezetés csak úgy tesz, mintha érdekelné.

Az, hogy az egyén vállal-e gyereket teljesen az ő döntésük, és aki szerint az nincs így, azzal őszintén szólva nem tudom milyen probléma van. Csak az adott pár tudja, hogy ők mire képesek és mit tudnak vállalni. A társadalom nem fogja felnevelni ennek a párnak a gyerekét, így nem elvárható, hogy miatta neveljenek gyereket egy pár, ha alapvetően nem szeretne.

Én személy szerint szeretnék majd gyereket, de nem sok közük lesz a magyarsághoz, mert külföldön élek külföldi párral és bár nem volt különösebben rossz életem Magyarországon, nem szeretném, ha a gyerekeim ott nőnének fel, amikor sokkal jobbra van lehetőségük.

Bármennyire önzőn hangzik, mindenkinek egy élete van, amit úgy kell élnie, ahogy neki tetszik. Ne haragudj, de pont nem érdekel, hogy fogy a magyar, mert az én életemben ez lényegtelen.

A gyereknevelés annak a legszentebb és legszebb feladat, aki nem szeretne. Aki nem szeretne, annak csak egy életre szóló felelősség lenne rengeteg kötelezettséggel. Az a probléma, hogy te csak a pozitívumokat nézed és egy idilli helyzetbe helyezed a témát. Már maga a terhesség is kilenc hónap fájdalom, a szülés még inkább az, utána pedig könnyen alakulhat ki szülés utáni depresszió. Ez pedig még csak a kezdet. Valóban csodálatos dolog a gyerekvállalás, de rengeteg stresszel, lemondással, felelősséggel jár amit ha egy pár nem szeretne magára vállalni, nem válik önzővé. Inkább ne legyen gyerekük, minthogy rosszul neveljék és a saját vágyaikat tegyék semmissé.

Nem szeretnék személyeskedni, de megkérdezhetem hány gyermeked van? Mert nagyon könnyedén beszélsz a témáról, az ember azt hinné már legalább egy gyereket felneveltél.

25/N

Számomra az egyén szabadsága ebben a kérdésben megelőzi a társadalmi kötelezettséget.

Nehogy már azért legyen gyerekem, mert kötelező, és nem azért, mert én szerettem volna.

Hol élsz te?

Arról szól ez az ország, hogy aki nem szaparodik, az csak másodrendű állampolgár (persze az adója az kell)

A gyerekvállalás ugyanolyan szabad döntés kérdése, mint bármi más.

#6

A barátaimmal is egy közösséget alkotunk, mégis az az egyetlen kötelezettség (nem is nevezném annak, hiszen alapvető), hogy legyünk normálisak egymással. Ez már személyesebb vélemény, de számomra nem jelent sokat, ha egy adott nemzetbe születtem, inkább foglalkozok olyanokkal, akiket valóban szeret és fontosak számomra és én magam is inkább olyan helyre költöztem, amit jobban szeretek. Kivétel a családom persze, hiszen őket nem választhattam, de nagyon jól jártam velük.

Azért érdeklődtem a gyerekeid száma felől, mert láthatóan úgy várnád el, hogy másoknak legyen, hogy te magad személyesen (!) nem tapasztaltad meg a gyerekekkel járó nehézséget. Ez így elég képmutató, nem gondolod?

25/N

Barátom! Az elsődleges észrevételem, hogy az általad felvetett problémához csak a saját, egyéni szinteden van közöd. Az ész nélküli szaporodást preferálók csak tolják az igét, de arra soha, egyik sem válaszolt normális észérvvel, hogy a felnövő nemzedéknek ki fog munkát adni. Ha te olyan jómódú vagy, hogy életedben munkát tudsz - és fogsz is - adni a semmire született tömegeknek, - és gondoskodsz arról, hogy ez finanszírozva lesz a halálodat követően, - akkor felteszem a kezem és elnézést kérek tőled itt, a nyilvánosság előtt. De amíg józan emberi ésszel belátható magyarázattal nem szolgál senki olyan "apróságokra", hogy mire (ami jelenleg egyenlő a folyamatos, diszkriminatív bizonytalansággal), miből (ami jelenleg egyenlő azzal, hogy négy életre eladósítod a leszármazottjaidat is) és kinek (ami sok esetben egyenlő azzal, hogy csak azért vállalnak sokan gyereket, mert egyszerűen nincs egy élhető lakóüreg, amit fel tudnának egyébként önerőből mutatni), ill. miért (ami jelenleg azzal egyenlő, hogy a jelenlegi állam a nőkben csak egy ellőgépet lát (amely másod-harmad állásban egy háztartási, ill. szexrobot dajka), a leendő felnőttekben pedig csak egy adószámot, ill mit (ami a jövőben egyre inkább szűkülő munkakör-kínálatot jelent, mert mindenki, mindenhol gépesít, számítógéppel, vagy számítógép vezérléssel fog megvalósítani mindent, amire csak lehetőséget talál)? Nem kell sokat várni már, amikor a "magyar" gazdaság nagyjából 6-6,5 millió embernek fog tudni kenyeret adni, - a többi tátoghat éhesen, mehet a híd alá vagy ki fog vándorolni. És a "22-es csapdája" az lesz az utóbbiak esetében, hogy majd a magyar kivándorlókat sem szeretné senki szívesen látni, - nem feszegetem, hogy miért, - de lehet pislogni majd!

Felesleges hinteni az igét, amíg ilyen "apróságokat" még a "politikusaink" SEM látnak át. Nekik csak a szavazatod az adód kell, - a többit old meg, ahogy bírod!