Ha a gyerekvállalás jó, akkor miért nincsenek sehol boldog anyukák?

A gyerekvállalás is csak akkor jó, ha alkalmas vagy szülőnék és/vagy a szpciális, anyagi helyzeted kielégítő.

Rengeteg alkalmatlan ember van, aki türelmetlen vagy még nem teremtette meg a feltételeket a biztonságos gyerekvállaláshoz és amiatt sztresszes.

A választ a #2 nagyjából leirta….

#1ez vica versa

A gyerek ,kell mert…

Mi az hogy kell???

Jajj de boldog vagyok hogy van gyerek…

Mert az kell…(mindig nem értem a kell szót)

…jajj,nem aludtam semmit mert egész éjszaka óbégatott a gyerek….

A gyerek kell mert… …izé,kell mert hogyishivják….

…jajj,de boldog vagyok a 2gyerek mellett… …mert az kell… (mint egy zsák krumpli🤔) …. igaz,ma délutánra megyek folgozni,és 6 kor kellett kelnem ,mert a gyerek ment oviba és előtte anyázni/apázni kellett.

Most akkor mi van?

Én boldog anyuka vagyok. Nem a rózsaszín ködösen boldog, vannak nehézségeink, én is voltam kiborulva, de boldog vagyok, mert szeretem a gyerekem, és látom hogy ő boldog.

Ma reggel ágyba hozta nekem a reggelit amit az apjával ketten csináltak hogy én pihenhessek, majd együtt ettünk mindhárman mesét nézve. Ezek a pillanatok feltöltenek, akkor is, ha tudom hogy ma is dacos, hisztis, akaratos lesz. De mi így vagyunk egy család.

A baráti körben is ezt látom, azok boldogtalanok akiket nem becsül meg a családjuk, akik mindenre egyedül vannak.

Én most őszinte leszek: Egy szem gyerekem van, 22 éves lány. Nagyon szeretem, bármikor az életemet odaadnám érte, és ezek nem csak szavak.

Ezzel együtt is azt mondom, ha időben visszamehetnék, nem szülnék. Mert ha vonok egy egyenleget, sokkal kevesebb a szép pillanat (olyan pillanatok, amiről 4-es is ír). És sokkal több a strapa és az aggódás.

Mindezt úgy mondom, hogy rendes férjem van, mindenben segített és mellettem állt (most is persze), és anyagilag is meg volt alapozva az életünk, amikor szültem. A lányomra is csak jót mondhatok, sínen az élete, és kicsinek is okos volt, értelmes, együttműködő, szeretetteljes, jobbat nem is kívánhattam volna.

Most mégis, valahol azért szurkolok, hogy ezt hagyja ki az életéből, inkább utazzák be a párjával a világot, valósítsa meg magát, és éljen nagyon kényelmesen, nyugisan, vagy ahogy szeretne.

Én ezt nem mondanám,hogy sehol nincsenek boldog anyukák.Mindenki máshogy éli meg az anyaságot, nem tudni, hogy belül mit érez.Én ismerek boldog anyukákat.

Viszont sajnos azt látom itt az oldalon, hogy sokan panaszkodnak,hogy milyen nehéz a gyerekvállalás,nem erre számítottak, és hogy a párjuk mennyire nem partner a gyereknevelésben.

Szerinted minden anyuka citromba harapott, mások szerint meg minden anyuka folyton a gyerekét ügyürübügyürüzi, és mindenkinek az arcába nyomja hogy "nééézd, milyen aranyosan eszik, milyen aranyosan alszik, milyen aranyosan kakil, úgy mondja a pandát hogy padda, hahaha, de cuki, ugye?"

Mint mikor valaki azt mondja, minden párkapcsolat rideg szar, meg se puszilják egymást, más szerint meg minden pár állandóan nyálaskodik.

A legtöbbünknek naponta megy az agyára a gyereke, és naponta olvadunk is el tőle. Mitől lenne csak jó, mitől lenne csak rossz? Nem kell köré ideológiákat gyártani, semmi sem fekete-fehér, ne magyarázzuk már bele, hogy ha nem minden percben tökéletes, akkor már szar az egész, vagy hogy a gyerek sosem szerethető.

Ha neked nem kell gyerek, nem lesz, de ne az egész világra kivetített tévedéssel és túlzással indokold. Elég indok az, hogy te személy szerint nem akarsz és kész.