Amikor emberek "összevesznek", nem gondolnak a jövőre?

Mondjuk van egy nézeteltérés. Személy szerint sosem értettem, hogy miért nem lehet csípőretettkezű kotkodácsolás nélkül, higgadtan leülve egyeztetni, konszenzusra jutni. Szóval a nézeteltérés vagy a másik ember mulasztása miatt kialakul egy konfliktus. És ekkor az egyik elkezdi a másikat ellenségként kezelni, gyalázni, alázni, bántani, mintegy feljogosítva érezvén erre saját magát, hiszen jogos sérelme van. Adott esetben nem is a sérelem az, ami megkérdőjelezendő, de a sértegetés, alázgatás, emelt hangon való fejhang ordibálás, csípőretettkezű tattarattázós kotkodálás sokkal tovább tartó lenyomatot hagy a másikban, de még a kotkodálósban is néha, mint maga a konfliktus, nézeteltérés elsimítása. Szóval az a kérdés, hogy amikor valaki beleáll a másikba, nem megbeszél, hanem ellenségezik, akkor nem jut eszébe, hogy pl ezzel az emberrel holnap is találkozom, hogy a jövőben is együtt kell működni, hogy lesz közös dolgunk a továbbiakban is? Mondjuk mert a kollégám, testvérem, családtagom, osztálytársam stb. Csípőre teszi a kezét, "határozottazva tattarattázik" kotkodál, leüvölti a fejét a másiknak.... És ekkor hogyan tovább? A másik megoldja azt a dolgot mondjuk, ami miatt kirobbant a konfliktus, de hogyan tovább? Ott marad egy csomó gyalázkodás, túllihegés, ellenségesség az "aurában".