Azok akik a vártnál több sz@ron mentek keresztül azok milyen elgondolásból vállalnak gyereket?

Akit alkoholista szülők vertek, erőszakoltak, terrorizáltak az más dolog, neki együtt kell élni vele, ha ettől függetlenül lesz gyereke, nyilván szülőként nem fogja ütni vágni azt.

Sok olyan van hogy családosak lettek ezek az emberek, és a sérelmek ellenére jól nevelik a gyereket, azonban férfira nem tudnak úgy tekinteni, elhidegülnek majd elválnak egymástól, pont valamelyik nap láttam egy videót ilyen nőről aki a férjét is elüldözte a gyerekkori problémája miatt, viszont a kölyköket jólétben neveli a nő.

Erre azt hiszem a legegyszerűbb válasz az, hogy elvárják az embertől. Hát nem pár évvel ezelőtt lobbiztak annyit magyarországon, hogy legyen minél több gyereked?

Illetve sokan azt hiszik szerintem, hogy egy gyerek hirtelen megoldja majd a problémáit. Vagy a gyereken keresztül szeretnék leélni azt az életet, ami nekik nem adatott meg.

Viszont másrész talán pont azért, mert nekik nem volt jó gyerekkoruk mindennel arra igyekeznek, hogy ők ezt jobban csinálják. Nem hinném, hogy mindenki, akinek rossz gyerekkora volt, rossz szülő is lesz. Nekem például viszonylag jó gyerekkorom volt, de mégsem hinném, hogy jó anya lenne belőlem, illetve nem is kívánok gyereket, ezért nem hiszem, hogy csak ez befolyásolná a dolgot.

Én sok szaron mentem keresztül, 2 hónapos most a kisfiam.

Rengeteg szeretet van bennem amit nem tudtam soha senki felé közvetíteni. Szeretethiányom van / volt. Mindig is egy normális családra vágytam. Nem voltam biztos soha abban hogy szeretnék e gyereket, de amikor megtaláltam a jelenlegi párom és véget vetettem a kicsapongó életemnek azért már kezdett reálizálódni bennem hogy szeretnék gyereket. Főleg hogy teljes összhangban vagyunk, jól működik az életünk. Jött a baba és bár féltem de nem bántam meg.

Ezen én is sokszor elgondolkodom, de más aspektusból is.

Pl. amikor beteg emberek vállalnak gyereket. Van egy genetikai betegséged, amivel végigszenvedted a gyerekkorodat, majd esetleg elfogadod magadat nagy nehez, összehozol egy gyereket, akire sikerül átvinni ugyanazt a betegséget, aki nagy valószínűséggel hasonlókat fog átélni.

Másik, amikor saját megjelenésüket nagyon nem szerető embereknek lesz gyereke. Azok az emberek, akik semmit nem szeretnek magukban (csúnya arc, orr, teste, lába mindene...). Én sok minden okot feltudnék a gyermekmentességem mellett hozni, de az egyik érv ez, hogy én nem akarom a genetikámat átörökíteni. Nem utálom magam, de elég volt, hogy ezzel nekem meg kellett birkóznom. Jártam pszichológushoz, aki első alkalmon mikor végighallgatott megkérdezte, hogy tudok így itt ülni, ebbe más rég tönkrement volna, nem ott lenne, ahol én.