Kié a borravaló?

Az enyém

Szerintem azért ad az ember borravalót, mert jó volt a kiszolgálás. Tehát én a pincérnek szánnám. De sok helyen a tulajdonos teszi el.

Az én értékrendemben azé, aki megdolgozik érte. A borravaló adható - és nem járandóság, - ezért nem helyeslem a "szervízdíj" alakjában kikényszerített "borravaló" intézményét. Kifizetem - szándékosan - kártyával és megy a főnök zsebébe a megadóztatott rész, - a pincér pedig forgathatja a szemeit, mert nem fogok dupla borravalót adni akkor sem, ha nagyon aranyos, kedves, figyelmes volt éppen a pincér, akkor sem. Ahol nincs szervízdíj, ott is kártyával fizetek, a tényleges borravaló meg megy a pincérnek, - zsebbe, ha tudja palástolni. Van, hogy egy ezrest adok borravalóként, - amennyiben nagyon elégedett vagyok, - de a tulaj zsebét nem fogom tömni azért, mert az alkalmazottja "körbe ugrált" figyelmesen!

Van, ahol sajnos nem teheti zsebre az alkalmazott, csak egy részét és a többi a főnöké, holott nem őt illetné. Én ezért szoktam minden étteremben megkérdezni a pincért, hogy elteheti-e a borravalót. Ha igen, adok, ha nem, nem.

Én figyelek arra, hogy lehetőleg a közelben se legyen a tulaj, amikor fizetek - és ez nagyon nem véletlen!

Szerintem egyértelműen a munkavállalóé. Felszolgáló, futár...Hisz a szolgáltatás minőségéért adjuk, azt pedig ők nyújtják.

Futàrként dolgozom, és jól szokott esni a borravaló, mert nem vagyumk túlfizetve. Nyilvàn senkitől nem vàrom el hogy pénzt adjon, és nem is erről itélek meg valakit, de azért jól tud esni.