A melegek tényleg boldogababk a heteróknál? Azért utálják sokan őket, mert irigyek a boldogságukra?

#12

Mutass már egy a lehető legfrissebb változatú szakirodalmat ahol mentális betegségnek számít. De felőlem lehet pár évvel régebbi is a 2018 (remélem jól rémlik az évszám) előtti és utáni kiadványokban legfeljebb a transzneműség ami kategóriát változtatott. A homoszexualitás már sokkal régebb óta nem a betegségek között van (érthető okokból).

#14

Ha minden mondatomra hivatkozásokat keresnék akkor elmenne azzal a fél életem, hogy linkeket másolgatok és vadászok azoknak akik lusták utána nézni.

A melegek csak kb 3-4 percre képesek előrébb gondolkodni, mint ahol tartanak: (tisztelet a kivételnek)

pl. Odáig eljut az agya egy meleg embernek, hogy felvesz egy rózsaszín gatyát, hiszen neki az tetszik, ez teljesen rendben van. Odáig viszont nem jut el, hogy onnantól kezdve, hogy kimegy az utcára, bárki véleményt mondhat, és megsértődnek ahelyett, hogy tisztességes ruhába öltöznének. (Mondjuk nekem édesmindegy, nem én fogok szétverve hazajönni)

#4

Ez egy gyakori jelenség, de van rá logikus magyarázat. A meleg embereknek nehéz olyan párt találni sokkal kevesebb ember közül, mint a heteróknak, kb 9* akkora felhozatalból. Így könnyebben elsiklanak néhány hiba felett és belemehetnek olyan kapcsolatokba, ami nem működik sokáig. Ez az egyik lehetőség.

A másik, hogy feladják az egészet/nem érdekli őket a párkapcsolat és inkább alkalmi partnereik lehetnek (ezeket simán el tudom képzelni, hogy napi-heti szinten váltogatják)

A harmadik lehetőség, hogy keresnek hosszútávú, jól működő kapcsolatot, ez nehéz, de nem példátlan, látásból ismerek évek óta együtt lévő középkorú melegeket, illetve a sulimban is volt egy leszbikus pár, akiket 2 éven keresztül láttam együtt (utána elballagtak, mert fölém jártak 2-vel)

Ami engem illet, én biszexuális vagyok. Nem érzem magam boldogabbnak, mint a többi ember, eléggé feszült tudok lenni, gyakran sírok és dühkezelési problémáim is vannak. Ezek csak minimálisan (kb 5%) fakadnak abból, hogy a saját nemem is érdekel és néha emiatt rosszul érzem magam, leginkább a gyermekkorom feldolgozatlan eseményei, egyedüllét (kevés barát, ők se túl társaságkedvelők) meg friss, az elmúlt 1-2 évben bekövetkezett rossz dolgok miatt érzem magam így, illetve félek a jövőmtől, mert belémverték, hogy éretlen vagyok, majd most azzal kezdenek jönni, hogy hirtelen fel kell nőnöm. Persze, vannak jó dolgok az életemben: enyém a legjobb kistestvér, nekem volt a legjobb nagymamám, tesóm nagyon társasági és az ő baráti köre kedvel, nincsenek nagy anyagi problémáink, szép, változatos ruhatáram van, mindkét szülőm szívesen tölt velünk időt, de ennek ellenére se minden fenékig tejfel, pláne, ha ezt megtudják rólam, biztos vagyok benne, hogy kiakadnak majd.

"50-os az arany"

Akkor minden masodik ember aki nemet valt ongyilkos lesz?

19

Mert a heterok nem kaphatnak AIDS-et?