Szokott eszetekbe jutni, hogy mind meg fogunk halni egyszer? Hogy éltek így, és mi a célotok az életben, ha úgyis meghalunk?

Nem azon kell gondolkodni hogy mi lesz a halálunk után, hanem hogy mennyi minden fog még történni előtte!

Az élet véges, szóval lehetőség szerint ki kell használni!

Nos, igaz, hogy a halál eltöröl mindent. De addig meg érezzük jól magunkat. Megfelelő körülmények között persze.

Mikor én ezt anno realizáltam, vagyis inkább teljesen rájöttem, hogy ez mit is jelent, akkor engem ez felszabadított. Addig görcsösen foglalkoztam vele, ki mit gondol rólam, ki milyennek lát, megfeleljek mindenkinek. Aztán mikor realizáltam, hogy az egy élet azt jelenti EGY élet, akkor rájöttem, hogy minek is töröm magam?

Azóta teljesen önmagamat adom, nem érdekel kinek tetszik, kinek nem. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy bunkó parasztvagyok, de nem foglalkozom már görcsödsen mások véleményével. Akit sokra tartok, akivel nagyon jóban vagyok, annak maradéktalanul adok a véleményére, de akire nem tudom azt mondani, hogy nagyon közel áll hozzám, annak nem. Meghallgatom, de ennyi.

Bejárok dolgozni, amunkámat elvégzem, a kollégáimmal igyekszem jól kijönni, aztán haza megyek és azt csinálok, amihez kedvem van. Persze a tisztaságot, rendet azért tartom. De pl nem csinálok egy hobbit csak azért mert most az a menő. Csinálom, amit szeretek, nem is titkolom őket, ha valaki emiatt hülyének néz, akkor ez van, nem hat meg. Szeretek animézni, horgolni, kertészkedni, rettenet sokat olvasni, zenélni, koreai sorikat nézni, színezni, mint egy dedós. És ha valakinek nem tetszik... Én életem :D

Engem elszomorít az a gondolat, hogy a halálom után semmi sem fog fentmaradni belőlem és mindent elveszítek majd, amiért valaha életemben is küzdöttem. Minden ami csak az enyém volt, amit kiharcoltam magamnak, elveszíti az értelmét és semmivé válik. Elvesznek az emlékeim, a gondolataim, a terveim, az egész személyiségem örökre eltűnik. Szerintem ez a legszörnyűbb dolog a világon, de sajnos nem lehet ellene mit tenni. Mindenkinek ez a sorsa. Egyszer mindenkit el fognak felejteni, még a nagyon híres, millióknál hatalmasabb embereket is. ​

Én úgy gondolom, hogy az élet értelme az, hogy minél jobban élvezzük, ameddig csak lehet. Töltsünk sok időt azokkal a személyekkel és elfoglaltságokkal, amik örömöt okoznak nekünk és lehetőleg próbáljunk minél kevesebb időt azzal tölteni, hogy a haláltól rettegünk, mert az ellen sajnos nincs mit tenni. Szerintem ha jó dolgokat teszünk itt, ebben a világban és segítünk más élőlényeknek, az is értelmet adhat a létezésünknek, illetve szebbé és nemesebbé teheti az itt eltöltött időnket. Azt is fontosnak tartom, hogy sok szép dolgot megtapasztaljunk, és úgy éljünk, hogy ne bánjuk meg az életünket ne érezzük azt, hogy jobban is jártunk volna, ha nem is születtünk volna meg. Ennél értelmesebben sajnos nem látom át a témát én sem.

Részemről inkább motiváló az, hogy semmi értelme, mintsem lehangolna. De mindenkik máshogy áll hozzá.

A lényeg az, hogy csináld amit szeretsz, és érezd jól magad a bőrödben. Az egyetlen dolog amiért érdemes élni, az a saját boldogságod. Találd meg mi tesz téged boldoggá. Lehet ez bármi, a lényeg hogy kitöltse benned az űrt :DD