Más is érezte magát rosszul mikor betöltötte a 18 at?

Az vesz körül, hogy a tinédzserek a visszakaphatatlan, megismételhetetlen éveikben mit csinálnak/csináltak. Magamban hordoztam titkon irigységet, amiért nekem ez kimaradt. Azonban emellé párosult, hogy azt is tudtam az irigység mellett, hogy nekem ez lehetetlen. Nem azért, mert önsajnáltató vagyok és nekem semmi nem megy. Csupán nem vagyok ilyen téren spontán, nem kötök könnyen barátságokat, nem érzem jól magam sok ember között, nem szeretek bulizni, táncolni, alkoholt fogyasztani sem, nem szeretem az ízét. Azt irigyeltem, hogy milyen jól érzik magukat, milyen jól tudják sok ember között érezni magukat, milyen könnyen megy nekik a vegyülés, és hát az a "természetes". Mindeközben a saját kis dolgaimat is örömmel csinálgattam, amik szöges ellentétek a megszokott tinikkel. De nem unalmas. Mind a mai napig, sosem unatkozom.

Most itt vagyok, 20 évesen, és semmiről nem maradtam le. Semmi irigység nincs, mert én nem élveztem volna - pedig hívtak bulizni, inni, szóval ismerkedni. De nem az én világom. Képregényeket tisztítok és fordítok, történeteket, fanficeket írok, olvasok, rajzolok, ritkán festek, még ritkábban filc anyagból plüsst varrok, filmeket és sorozatokat nézek, van 2 kutyám, van gyűjteményem, ami apránként szépen bővítek, mert szeretem ezzel körülvenni magam, jövőre érettségizek (előzőleg szakma), utána pedig még egy szakmát megcsinálok, aztán házi segítségnyújtóként fogok minden bizonnyal dolgozni a kerületben (majdnem biztos, hogy felvesznek, jól jön az ember és teljesen elégedettek velem). Emellett van a háztartás, én takarítok, apám főz, de néha - nagyritkán - én is.

Amikor betöltöttem a 18-at, azt hittem valami hatalmas változás lesz, ehhez képest semmi nem történt. Mert nem változott semmi, kivéve, hogy mehetek szavazni és csak a személyimet kellene mutatnom, ha alkoholt akarnék venni. Ja és vehetek kaparós sorsjegyet - ezt az egyet vártam. De a mindennapi életben a 18 nem hoz semmit. Ugyanúgy megy tovább az élet. Semmivel nem lettem felnőttebb a számtól.

De ha pl: most eldönteném, vagy megszállna valami és úgy döntök, én bizony bulizni fogok, csak elkezdem és kész. Főleg akkor, ha tinédzserként erre nem volt igényed, hanem utólag jött az ihlet, mi sajnálni való van benne, hogy nem élted át, miközben ha akkor megteszed, utólag nem lenne szép emlék, mert akkoriban nem volt vágyad megtenni? Persze, ha akartam, de nem jött össze, az megint más, de akkor sem vagy lekésve semmiről. Két év különbség szerintem csak a 14 és 16 között van, hogy mit lehet megengedni. 18 még nagyon fiatal.

Komolyan nem értem ezeket a kérdéseket. Mi az, amit elmulasztottál, és csak 16 évesen tudtad volna megtenni, amit már mondjuk 20 vagy 24 évesen nem lehetne? Nem tudom, van-e egyáltalán ilyen, de szerintem nincs, ez csak kifogás.

Én elhiszem, hogy gyorsan megy az idő, és ha azt írnád, hogy úristen, hirtelen 40 éves lettem, még meg is értenélek, de ember, 18 vagy, ha nagyon nem rontod el, akkor a legszebb 15-20 év még bőven előtted van. Ne kesergéssel töltsd ezt az időt.

A 16, 18, 20. szuletesnapomnal igen. Harmincadik, negyvenedik szuletesnapnal semmi ilyen nem volt. No vagyok. Most meg tukorbe nezek, nincs merfoldo, es kiborultam, hogy masfel ev alatt tizet oregedtem.

De nem szabad jelentoseget tulajdoni sem a szamoknak, sem annak, a tobbiek hogy elnek ennyi idosen.

18... Bár annyi lennék még csak!

29 évesen érzem ugyanezt, amit most te érzel! Gyakorlatilag otthon ültem végig a tinédzser éveimet, ahelyett, hogy haverokkal mentem volna bulizni meg erre - arra...

Azért is voltam nagyon visszahúzódó, mert pattanásos voltam még csendes, és emiatt kerültem a sulin kívül a társaságot. Barátnőm is csak egy volt...

Most, felnőtt fejjel iszonyúan bánom, hogy nem szedtem össze magam akkoriban és nem voltam "tökösebb"!

Sajnos, meglett az eredménye a zárkózott tiniéveimnek, mert 25 évesen kezdtem úgy viselkedni, mint egy tinédzser... Akkor kezdtem el bulizni, csajozni, haverok, miegymás...

Itt vagyok 29 évesen és még mindig úgy érzem, hogy nem éltem ki magam... Más korombelinek már felesége, családja van - akik kiélték magukat tiniként - , én meg itt ülök egyedül, magányosan...

Szóval, 18 évesen még abszolút nem vagy elkésve! Csaj kezdj el élni!

Ismerkedj, bulizz, csajozz/pasizz és éld az életed! Ne akarj meg megházasodni! Majd 25 felett! Addig tessék élni az életed, mert egyszer vagy fiatal!