Ki hogyan tudott túllépni a gimis "hierarchiában" betöltött szerepén?

Én önként és dalolva szeparálódtam el a klikkesedéstől, volt néhány barátom akivel jól kijöttünk, a többiek nem érdekeltek. Sosem akartam menő lenni, gimiben egyáltalán nem is voltam az, sőt az elit klikk eléggé lenézett, na és. Érdekes módon egyetemen tapadtak rám az emberek és amúgy marha fárasztó volt, pedig nem próbáltam beilleszkedni.

Aggasd magadra a saját szereped, nem tudom miért hagynád, hogy olyan random emebrek határozzák meg az életminőséged, akiket nem te választottál az életedbe és akiknek 20 év múlva a nevükre se fogsz emlékezni. Próbálj meg alapos önvizsgálatot tartani, hogy mégis miért fontos ez ennyire, mi van a háttérben, ha megvan akkor elkezdhetsz rajta dolgozni. Hajrá!

Én személy szerint elég népszerű vagyok a gimimben. Egyáltalán nem nézek le senkit..Soha nem hallomás alapján ítéltem. Ha valaki megismer valakit szerintem csak akkor van "joga" ítélkezni felette, mert így megtapasztalta milyen ember az illető igazából. Én imádok új arcokat megismerni és egyáltalán nem érdekel hogy "menő" e, ha a személyisége teljesen rendben van.

Ismeretséget/népszerűséget bármiből lehet csinálni...

Eleve nem mentem bele ezekbe a kis játékokba. 9.-ben kijelenettem mindenkinek, hogy engem nem érdekel ki az "alfa", ki a "lúzer". Tanulni jöttem, nem szórakozni, nem haverkodni, nem f@$zt méregetni.

Másrészt mindig az járt a fejemben, amikor mégis elkezdődtek a kötekedések, hogy amúgy a másik az ki a franc, hogy megmondja mennyit érek és hova tartozok? Joga van megmondani, hogy a szemében egy 0 vagyok, de miért kéne azonosulnom az ő véleményével vagy miért kéne belemennem ebbe a lealacsonyító játszmába?

Nálunk is voltak klikkek, azok között is menőbbek vagy kevésbé menők, de ellenségesség ennek ellenére sem volt, legalábbis nyíltan biztos, hogy nem. Én nem tartoztam a menők közé, de nem hiszem, hogy bárki különösebben lenézett volna emiatt, pedig nem voltunk egy nagyon összetartó osztály. Voltak barátaim, ők is hasonló "szinten" voltak, és most is ugyannyira jóban vagyok velük (5 éve érettségiztem). A volt osztálytársaim közül egyeseknek jobban alakult az eddigi, főleg egyetemi élete, másoké kevésbé, és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy ki volt menő annak idején. Ahogy az 5. válaszoló is írta, ennyi idő után senkit nem érdekel, és nem befolyásolja a jövődet sem. Ha 5-10 évente egy osztálytalálkozón mégis be akar valaki kategorizálni valahova, akkor hajrá, nem fog érdekelni. Bár szerintem azért mindenki felnőtt azóta annyira, hogy ne legyenek ennyire gyerekesek... Egyetemen pedig semmi "hierarchiát" nem tapasztaltam, de ez lehet, hogy csak nálunk van így. Viszonylag elkülönülő baráti társaságok persze vannak, mert sokan járnak erre a szakra, úgyhogy lehetetlen lenne mindenkivel barátkozni. De nincsenek menők, stréberek vagy akármik. Felnőtt emberek vagyunk, és attól még, hogy valaki esetleg a személyiségéből fakadóan népszerűbb, még nem áll fölöttünk semmilyen módon. Minél idősebb az ember, és minél több új helyre kerül (új iskola, munkahely, egyéb közösség), annál kevésbé léteznek ezek a kategóriák, és annál kevésbé kell elfogadni, ha esetleg rád aggatnak egy szerepet. Nem kell magadat kevésbé menőnek tartanod felnőtt korodban csak azért, mert valami idióta elhitette veled ezt gimiben. Persze megértem, hogy ez valószínűleg eléggé befolyásolta az önbecsülésedet/önképedet, de hidd el, nem érdekel már senkit ennyi idős korban. hogy ki milyen volt 16 évesen a többi 16 éveshez viszonyítva. Azt viszont látni fogják rajtad, ha nincs önbizalmad, és sajnos lehet, hogy egyesek ki is fogják használni.

Ha tényleg nem tudsz ezen túljutni, szerintem keress fel egy életvezetési tanácsadót (mármint rendes tanácsadó szakpszichológust, nem valami sarlatánt). Ők foglalkoznak ilyenekkel is. Lehet, hogy jót tenne, mert nem kéne megragadni az ilyen gimis szerepekben hosszútávon. Sok sikert!

Átérzem, amit a Kérdező írt, úgy érzem hasonló szituban lehetünk. Sosem volt teljesen rendben az önbecsülésem, illetve önbizalmam sem, ezt pedig jó páran megpróbálták tovább rontani. Sajnos esetenként igencsak sikeresen.

Az válik be, bár lekopogom, hogy egyre inkább azt tudatosítom magamban, hogy az a múlt, én pedig a jelenben vagyok. Nem az a jelző határoz meg emberként, amit gimiben aggattak rám, többet érek, mint egy "menő nem-menő" címke. Nem egyszerű ezektől elszakadni, de muszáj lesz, saját magad/magam érdekében.