Szemészeten voltam, a doki pedig flegma boszorkány volt. Megkérdeztem, rossz napja van-e? Mire ő szinte megölt a tekintetével. Most ez miért szemtelenség, bunkóság tőlem?
Rendelési idő előtt 1 órával ott voltam, kaptam sorszámot, voltak négyen előttem már. Várakoztam 3 órát és 10 percet, maszkot egy percig le nem vettem. Sorra kerültem, nem jópofiztam, nem húztam az időt, a nő mégis olyan flegma volt, hogy elmondani nem tudom. Sietetett (isten bocsá', elgondolkodtam 5 mp-ig, hogy mennyi ideje van gond a szememmel), és amikor mondtam, hogy szemüveges vagyok, csak nem hordom (és nem mondta, hogy mit akar), mondta, ne szórakozzunk, vegyem fel a szemüvegemet (megvilágosodás magamban: aha, szóval a táblát kell néznem). Minden szó nélkül tettem amit mondott, akkor és utána, viszont távozáshoz közel, mikor már a gyógyszert írta, és akkor is volt némi flegmaság a hangjában felém (az asszisztenshez nem), megkérdeztem: Elnézést, rossz napja van?
Nem voltam vele flegma, se lekezelő, még csak egy mukkot sem szóltam a köszönésen kívül fölöslegesen, csak a kérdéseire feleltem röviden. Megadtam neki a kellő tiszteletet, pofákat sem vágtam a maszk alatt, szemöldököm sem ugrott. Tehát normálisan, de őszintén megkérdeztem. Aztán fel volt háborodva.
11-es, tuti hogy igazad van, de akkor miért egy olyan szakmát választ, ami full arról szól, hogy elesett, amúgy is padlón lévő emberekkel kell beszélni, meghallgatni a panaszukat.
Én egy goromba fráter vagyok, mogorva pokróc, nehezen viselem az embereket. Eszembe nem jutna vendéglátásban, vagy kereskedelemben, szolgáltató iparban dolgozni. Sok olyan orvis van, akit megelőz a híre, tehát nem rossz napja van, hanem simán bunkó.
Nekem eltorott a terdkalacsom... bokatol combig lila volt a lábam es olyan mint az elefánté... a surgossegin a doki megfogta a bokam meg a combom es kiegyenesitette... feluvoltottem. Ramnezett es megkerdezte: ez fájt?
Na. Aztan legyen kedves az ember a draga jo doktorurakkal doktornenikkel...
#14- ez jó kérdés, és ne hidd hogy tudom a választ. Van aki személyes megfontolásból, anya-apa is orvos, van aki segíteni szeretne, van akinek erre van affinitása. Ettől még lehetne az illető, kedves , normális, hogy legalább a beteg ez miatt ne feszengjen, de ehhez az kellene hogy a való énje is tartalmazzon, legalább nyomokban emberiességet, empátiát. Vagyis ha valaki alapból bunkó, azt hordja magával mindenhova. Nem ő függ tőlünk, hanem fordítva.
Hogy van-e esély a változásra? Talán egy-két Deák megoldaná.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!