Haragtartó embernek tartod magad?

Természetesen nem.

Máté evangéliuma:

Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. 22Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.

Kizárólag attól függ, hogy kim nekem ez az ember.

Egy szomszédot, kollégát, ismerőst simán kizárok az életemből. De szülőmnél, gyerekemnél, közeli barátaimnál bejátszik a megbocsájtás, ha bocsánatot kérnek, vagy megbánást tanúsítanak. Ám sajnos a memóriám nagyon jó, felejteni nekik sem tudok, a tapasztalás óvatossá tesz.

Nem.

Viszonylag hamar túl lépek a sérelmeken és később mikor lehiggadt mind a két fél, akkor már normálisan mindent meg lehet beszélni.

Igen, alapból bizalmatlanul kezdek a legtöbb emberrel,általában mondjuk jók a megérzéseim azzal kapcsolatban hogy ki sunyi és ki nem. De ha mégis megbízok és átvágnak akkor természetesen örökre kuka.

Rokonokkal főleg idegesítő a dolog, 90%-ukat nagyon nem bírom, mégis elvárt dolog a jópofizás.

Feltétlen bizalmat eddig csak a férjem érdemelt ki, de azt gondolom egynél több ember nem is kell az életben, akivel ilyen szinten szimbiózisba kerülhetek.

Úúúgy bírom ezeket a válaszokat. Átvágnak így, átvágnak úgy, kizárom az életemből, micsoda szemetek stb stb stb.

Gondolom ti ilyen óriási szentlélek emberek vagytok. Akkor hol vannak a szemetek? :D

Egyikse. Én olyan fejletségi szinten vagyok, ahol megértem a másikat, nem pedig haragszom rá.

Nem vagyok képes haragudni. Ha megölnéd a gyerekem, akkor végtelenül sajnálnálak, meg a föld népét is. De ha öt év múlva már más ember vagy, akkor lehetbénk legjobb barátok.