Szerintetek bosszúálló-típusra meg haragtartásra vall ez a viselkedésem?
Sziasztok!
Páran kérdezték már tőlem, hogy miért vagyok bosszúálló, meg haragtartó. Ez, amennyire belülről meg tudom ítélni (kívülről nyilván nem), abban merül ki, hogy ha valaki árt nekem (akár fizikailag, akár lelkileg, bármilyen mértékben), azt megjegyzem. Nem gondolkozom azon, hogy hogy adjam vissza, de amíg nem kér az illető bocsánatot vagy nem ad objektív magyarázatot a tettére (anélkül, hogy én felhívnám erre a figyelmét), addig hideg vagyok vele szemben, nem keresem a társaságát, sőt, kifejezetten kerülöm, és ezt meg is mondom neki, úgy kezelem, mint aki engem az ellenségének tekint és akitől tartanom kell.
Pl. a nagymamámmal összevesztünk áprilisban (nem velem és a szüleimmel él, de közel, pár utcányira), aminek a végén a fejemhez vágta, hogy arra játszom, hogy ő infarktust kapjon. Erre én, hogy neki hogy esne, ha én azzal vádolnám, hogy meg akarja ölni engem, és meg sem várva a válaszát, otthagytam. Azóta sem beszéltünk, a szüleim próbálnak minket kibékíteni, már veszekedtek is velem emiatt, hogy fiatalabbként nekem kéne békejobbot nyújtani, de mivel nem vagyok alsóbbrendű, a nagymamám meg nem felsőbbrendű, így nem teszem meg, plusz nem én vádoltam meg gyilkossági szándékkal, hanem ő engem. Ha ő békejobbot nyújt, és bocsánatot kér, akkor együttműködő leszek.
Meg egy éve volt, hogy voltam olyan hülye, hogy nem vettem észre időben, hogy egy lány talonban tartott. Amikor meg kapcsoltam, akkor gonosznak meg aljasnak neveztem. Most találkozni akar velem, de megmondtam, hogy csak nálam vagyok hajlandó, mivel ha talonban tartott, akkor mi a garancia arra, hogy most meg nem ültet fel, és nem csak újabb fájdalmat akar okozni (úgy, hogy soha nem ártottam neki!).
De egyik esetben sem jut eszembe, hogy mondjuk a nagymamámat legyilkosozom, vagy hogy a csajt kihasználjam, lefektessem vagy hasonló, aztán mondjam, hogy bocs, de csak erre meg arra kellettél.
17/F
válasza:Nagyi mami érzelmileg próbált manipulálni azzal, hoogy bűntudatot akart kelteni benned, amiért valamit ő b.szott el. A szüleid meg persze nem foglalnak állást, de neked van igazad.
Ne hagyd magad! Nincs itt semmi gond.
válasza:Kétfelé választanám a dolgot.
Egyrészt jogos, hogy elsőre így reagálsz, jogos, hogy rosszul esik, ha valaki érzelmileg zsarolni akar azzal, hogy ha nem értesz egyet vele, akkor a halálát kívánod. Jogos az is, ha valaki talonban tart, abban nem bízol többé. Az is teljesen jogos, hogy fiatalabbként is egyenjogú vagy egy idősebbel.
De úgy érzem, túlzottan abszolútnak érzed a saját álláspontodat, és nem mérlegelsz semmit közben. Lehetséges, hogy nem csak erről a két esetről van szó, amikor a környezeted úgy látja, hogy bosszúálló vagy. Lehet, hogy vannak olyan apróbb súrlódások, amikor valakinek egyszerűen csak rossz napja volt, nem szándékosan ártott neked, és Te ezt is abszolút úgy érzékeled, mint a személyed elleni sértést, amelyet hidegséggel kell megtorolni.
És igen, a hidegség és elutasítás bosszúállás. Családi kapcsolatban a pszichológia szeretetmegvonásos büntetésnek hívja.
Nem dől össze a világ, ha valaki megbánt téged. Nem élethalálharcot vívunk egymás ellen az életben, nálunk nincsenek becsületgyilkosságok, nincsenek párbajok többé.
Más hogyan reagált volna például a nagyis dologra? Lehet, hogy mások is megkérdezték volna, hogyan esne a nagymamának az, ha az unokája vádolná azzal, hogy meg akarja őt ölni. De itt kettéválik a dolog. Az emberek ezek után nem viharzottak volna ki a szobából, hogy a nagyszülővel többé szóba se állva öri-harit játsszanak.
Volt már úgy, hogy Te bántottál meg valakit, és bocsánatot kértél tőle?
válasza:Kettes, te nagyon értesz az emberekhez :)
Igen, én kínosan ügyelek arra, hogy ha megbántok valakit, akkor bocsánatot kérjek, vagy elmondjam, szerintem miért nem hibáztam (ez a ritkább), de mindig meghallgatom a másikat, ha jön. Tehát párbeszéd, kommunikációpárti vagyok, de csak akkor, ha ez kétoldalú. És ha objektív okot tud mondani, hogy miért hibáztam, akkor el is fogadom, hogy tévedtem.
Pl. Kissrác koromban is ilyen voltam, persze a koromhoz mérten. 12 évesen egyszer véletlenül eltörtem egy tányért, amit anyám kapott a születésnapjára valakitől, és nagyon szerette a tányért. Akkor nem kértem bocsánatot, de ennek az volt az oka, hogy ha elrontottam valamit, és bocsánatot kértem, nem használt. Mondtam is neki, hogy bocsánatot kérnék, ha elfogadná. Tehát abszolút meg volt a bocsánatkérési hajlandóság, és most is megvan.
Meg nemrég volt, hogy randiztunk volna egy lánnyal, de elfelejtettem, mert húzós napom volt. Este beugrott, azonnal felhívtam, és bocsánatot kértem, külön kiemelve, hogy az, hogy húzós napom volt, nem mentség, sőt nincs is mentség, hiszen nem a csaj tehet arról a napomról, az elfeledésről meg végképp nem.
Az, hogy valaki megbánt nem szándékosan, mert rossz napja volt, az előfordul, ezt bármikor aláírom, lásd az előző bekezdésemet. De ilyenkor is helyre kell hozni a dolgot, mert a másik járt rosszul amiatt, amiről nem tehet. És sosem azt várom el, hogy ha valaki megbánt, akkor egy Ferrarit vegyen (bár jó lenne... :D :D), hanem egy szimpla bocsánat is elég lenne, vagy elmondani az objektív okot, pl. hogy azért nem mentem el a randira, és azért nem hívtalak, mert leütöttek és nem tudtam telefonálni pl.
A nagyis dologról meg az a véleményem, hogy mit kellett volna csinálnom? Megvárni, amíg kihozza, hogy azzal vádolom, hogy meg akar ölni engem (nagymamám gyenge nyelvtanból, ezért mindig kijelentésnek veszi a feltételes módot, no comment...). Vagy úgy kellett volna tennem, mintha mi se történt volna? Bakker, gyilkossággal vádaskodott a saját unokája ellen... És nem szellemi fogyatékos (ha az lenne, akkor nem kerülném, ez jó objektív magyarázat).
Amit írtál, hogy nem élethalálharcot vívunk egymás ellen: élethalálharcot valóban nem, de harcot szerintem igen, ki nagyobbat, ki kisebbet. A harc nélküli világ abban a rózsaszínű világban van, ahol a csodanyuszi, vagy Ken és Barbie él :D. Én nem indítok háborút mások ellen, de ha ellenem indítanak, akkor nem nekem kell a békét felkínálnom. Szerintem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!