Szerintetek egy év múlva is utálna? Esetleg 5? 10?

Ha akarsz tőle valamit, akkor felejtsd is el. Szerintem esélytelen, hogy legyen még vele valami pozitív élményed.

Ha meg nem akarsz tőle semmit, akkor nem mindegy mit gondol, hogy utál e vagy sem?

Az idő elteltével valószínűleg kisebb lesz az utálata, de ugyan úgy unszimpatikus fogsz lenni számára illetve esélytelen leszel nála a továbbiakban is.

Egyszer együtt voltam egy lánnyal, már 8 éve, lassan 9.

Nem sokat voltunk együtt, csak másfél hónapot.

Amúgy nem bántottam egyáltalán, csak nem akart már velem lenni. Lehet hülyén viselkedtem akkoriban, de aki azt nem értette meg, önmaga is elég hülye lehetett. Anyukám előtte 4 hónappal halt meg, 21 éves volt, édesanyám 51.

A lány meg 14-15. Igazából azalatt az idő alatt töltötte be a 15-öt.

Lényeg, hogy így 7 évvel később összefutottam vele, addig nem láttam egyáltalán. Lett egy pasija és Kecskemétre költözött. Csak aztán szét mentek és vissza jött, de továbbra is ott dolgozik.

Szóval belefutottam és beszélgettünk. Igazából tényleg nem akartam tőle semmit, de úgy érezte szerintem, hogy nyomulni akarok rá és közölte, hogy felejtsem el, hogy lesz köztünk valami, mert még mindig emlékszik rá, hogyan viselkedtem vele.

Gondoltam magamba, hogy gyönyörű, hogy még mindig a múltban él. Viszont ezzel szembe, azt kell hogy mondjam, tényleg nem csináltam semmi olyant.

Mit foglalkozol vele?Ha a lelkiismereted tiszta akkor semmi para.Higgyen amit akar.

Felejtsd el,lépj tovább és kész...

Nekem van pozitív és negatív példám is rá. Ez emberfüggő. És minden esetben én voltam a megszállotja a másiknak. Van olyan, akinek a megszállotja voltam, majd, miután beszéltünk és megkért, hogy álljak le, még hónapokig zaklattam. Utána külön váltak útjaink, nem láttam naopi szinten. Kb pár hónap után ő nyitott felém. És manapság van, hogy ő ír rám spontán.

Van, akivel ugyanez volt a sztori - ő 2 év után is érzi irántam az ellenszenvet, aminek, annak ellenére, hogy nem beszélünk és nem látjuk egymást, a jelét adja néha.

Abba kell belegondolni, hogy az illető mennyire képes feldolgozni az, ami a lelkében keletkezett a "megszállottság alatt". Van aki képes megemészteni, van, aki nem és az utóbbi lehet se 5 se 10 év után is egy kis félelemmel vegyített "undort" (bocsi, hogy ezt írom) érez majd.

Mindenesetre az ilyen emberek hajlamosak az ellenszenvet magukban élteni és, amíg a másik félben a megszállotsság kezd halványodni, bennük ugyanúgy ég és már az olyan apróságot is képesek "zaklatásnak" venni a végére, hogy megosztottál valamit Facebook-on és biztos azért, mert velük kapcsolatos, vagy őket utánzod. Nem rosszmájúan írom, hanem erre célzok, hogy egyeseknek tényleg nehéz ezt kiheverni.

Én szerencsére nemrég megtanultam egy életetmódot követni, ahol nem kellett valaki, akinek a megszállotja lehettem (mert nekem ez volt a gond), de ezt már nem részletezem, mert nem erről szól a kérdés.