Miért kell a kövérséget normálisnak találni, elfogadni, helyeselni Magyarországon?

Mondjuk én ezt vékony nőként kérdezem, hogy miért olyan hihetetlen ha egy kövér nő szereti önmagát? 🤷‍♀️

Én nem támogatom a kövérséget

Viszont az tény hogy nagyon sokan elfogadják már magukat, és ha kimész az utcára is nagyon sok kövér lányt és pasit látni akiken látszik az önbizalom és néha nem is akármilyen pasi vagy nő van az oldalukon 🤔

Engem ez az egy ami bosszant hogy itt az emberek egy része el sem tudja képzelni azt hogy valaki tényleg boldog így... 🤷‍♀️

Az éremnek mindig 2 oldala van

Szeretnék választ kapni a következő kérdéseimre. Aki értelmesen tud válaszolni, annak nagyon megköszönöm.

1. Mi a jó abban, hogy ekkora nagy a tested?

2. Mi a jó abban, hogy kövérként jóval nagyobb ruhaméretet kell hordani és esetleg nem vehetsz fel olyat, amit szeretnél, viszont nem áll jól a túlsúly miatt?

3. Mi a jó a nehézlégzésben, mikor felgyalogolsz x emeletet, de kifulladsz, vagy nem tudsz egyszerre több km-t legyalogolni, mert hamar elfáradsz?

4. A nyári hőségekkel mi a helyzet? Hogyan tudjátok elviselni a 35-40 fokos meleget? Nem lenne könnyebb, ha a testetek kevesebb súllyal oldaná meg a hőleadást?

5. Mi a helyzet a tömegközlekedéssel, mikor alig férsz el az ülésben?

6. Egyáltalán nincs irigységed, hogy abban a tudatban vagy, hogy a vékonyabb nőket még mindig jóval többen szeretik és jóval több dicséretet kapnak a férfiaktól?

7. Miért jó sokat enni, nassolni mindenféle szemetet? Azzal is tisztában vagy, hogy az vagy, amit megeszel?

8. Mi finom van a cukros löttyökben, amiktől csak még szomjasabb leszel?

9. Abba miért nem gondoltok bele, hogy a szervezetetek nem felejt és idősebb korotokban komoly gondjaitok lesznek, még ha most fiatalon nem is? Jó lesz majd orvoshoz járni és gyógyszerekre költeni a pénzeteket?

10. Sokan miért hitegetitek és becsapni magatokat azzal a téves elképzeléssel, hogy meg vagytok így önmagatokkal elégedve, miközben az elhízásnak komoly lelki háttere van és azzal, hogy ekkora súlyt tesztek magatokra ezzel csak úgymond egy védelmi falat vontok magatok köré?

1, én imádom hogy formás a testem. Szép pofi, nagy mellek, Én szexinek látom magam.

2, Én minden olyan ruhát felveszek amit szeretnék az igényesség határain belül. Főleg hogy molett nőknek is iszonyatosan divatos és szexi ruhákat készítenek már.

3, Én 120kg-os nő vagyok, de elég magas ezért 90től nem néznek többnek soha. Nem vagyok szét folyva, húsos alkatom van, ennek a feszességét pedig úgy tartom fenn hogy walkenergie edzésre járok évek óta. Nem fulladok ki ha fel kell mennem a 10.re, pláne hogy a 8.-on lakom 😂 de nyilván nem vagyok annyira toppon mint aki fittebb vagy sportosabb. Bár az is tény hogy sokkal jobban bírom a tempót sok esetben mint a 60 kilós barátnőm aki még séta közben is 10xer gyújt rá.

4, a párom aki 85kg nehezebben viseli a meleget mint én... Nem mondom hogy nem izzadok, de nekem nincs problémám a meleggel. A telet nehezebben bírom.

5, én elférek. De mint írtam magas vagyok, és nem egy aránytalanul széles, szétfolyt ember.

6, mivel mindenkinek más jön be, abszolút nem érzek irigységet senki iránt. Nem tudom miért olyan nehéz elhinni, de világ életemben elég sok bókot kaptam ekkora túlsúlyal is 🤷‍♀️ a barátnőm lehet hogy sokkal véknyabb és csinosabb, de arcra és kisugárzásra már jobbnak mondanám magam. Ezért a dicséretek száma teljesen aranyos szerintem. Neki sokan az alakja miatt bókolnak, nekem meg a kisugárzásom, arcom és igen van aki az alakom miatt is. Nem érzem kevesebbnek.

7, amúgy ez a kaja dolog érdekes mert én pl csak csirkét eszem ovis korom óta. Nem szeretem a zsíros dolgokat. Az én hízásom oka a rendszertelen étkezés valószínűleg. Felkelek, kB Délben eszem egyszer, meg utána éjszaka 1xer ha haza értem. És ez megy már hosszú évek óta.

8, én imádom a cukros löttyöket 😁 de ilyenkor nyáron citromos vízen élek. Annál nincs hűsítőbb szerintem.

9, öreg koromban ha nem a túlsúlyom miatt akkor bármilyen más betegség miatt is esélyes hogy már orvoshoz fogok járni 😂 de nem aggódom. Amíg én nem aggódom addig meg más se tegye 😊

10, én ovis koromtól ilyen vagyok. Sosem voltam vékony. 14 éves koromig szégyelltem ahogy kinézek, pedig azon szerencsések egyike vagyok hogy amúgy az osztály társaim soha nem bántottak hálistennek. Aztán felkerültem középsuliba és ott is totál jó fej volt mindenki mindenkivel. Sosem cukkoltak, 15 évesen az osztály nagy "macsója" lett életem első pasija, aztán ez akkora önbizalom löket volt, hogy onnantól sosem szégyelltem magam. És az évek során amit kaptam vissza jelzéseket és amilyen pasijaim voltak csak megerősített abban, hogy igenis jó nő vagyok 😁 nyilván nem mindenkinek és ez teljesen hihetetlen úgy látom sok embernek. De ez valóban így van.

Illetve azt hozzá tenném hogy anyumtól is ezt láttam. Ő is molett nő. Világ életében legyeskedtek körülötte a pasik. Sosem láttam hogy hátrány érné. Talán ezért is fogadtam el és szerettem meg magam így ahogy vagyok.

#19

Köszönöm szépen a válaszod.

"Illetve azt hozzá tenném hogy anyumtól is ezt láttam. Ő is molett nő."

A szülői minta nagyon fontos, ezért nem mindegy, hogy a gyerek mit lát és, hogy a szülő milyen példát mutat a gyerekének. És látom, az alma nem esett messze a fájától.

Sok boldogságot és örömet kívánok. :)

Engem az zavart nagyon, hogy mikor fogytam, az ugye nem egyik napról a másikra ment. Nem akartam ilyen "20 kiló egy hét alatt" csodadiétákat, hanem szépen lassan, a bőröm is tudja követni.

Csakhogy ez az utca emberét nem érdekli. Csak egy kövér embert lát, aki lehet azelőtt kövérebb volt. De kinevetni, ugye azt mindig kell.

Ha van rajtad 50 kg felesleg, és leadsz 10-et, akkor érezhesd már jól magad. Büszkének arra, amit elértél. Ezt jelenti az elfogadás. Ez segít tovább fogyni. Mert ha nem, akkor mondjuk 2 év az, amíg leadod, és addig kushadj, lapulj, maradj a sötétben, és ne legyél büszke a leadott kilókra. Jártam ezt az utat is, és soha nem volt sikeres.

Valójában semmi jó nincs a kövérségben, és amikor azt mondjuk elfogadjuk magunkat, akkor önigazolunk. Én akaratgyenge voltam és zabáltam. Ennek eredményeképpen lettem 200 kg-os. Persze hogy utáltam magam, hiszen 43 évesen ez se nem normális, se nem vonzó.

Akaratom továbbra sem volt sok, de tudtam, ha valami változna kicsit, akkor talán még lehetne normális ember belőlem. Így vállaltam a gyomor bypasst. Most 90 kg vagyok, 182 centihez. Még mindig nem a sovány vagy normál kategória, de már közelebb vagyok hozzá. Ha leműttetném a bőrt, akkor lemenne még 6-8 kg kb. De már így is jó. Boldog vagyok. Túrázok, tornázok, nem zabálok, három éve volt a műtétem, ez idő alatt felépítettem egy tudatos táplálékozási rendet, amit könnyű betartani. És nem utolsósorban szeretek és szeretnek. Minden túlsúlyos embert nagyon megértek, az a küzdés ami az életüket végigkíséri, nagyon nehéz, és sajnos nem mindig sikeres.

Itt írta valaki hogy magas és 120 kg. Elhiszem hogy vonzónak érzi magát, hiszen lehet is az. És talán még jól is érezheti magát. Maximum 40 éves koráig. Utána az ízületek elkezdenek visítani.

Én a 200 kilómmal ott tartottam, hogy napi 4 Flectort ittam, mert különben menni nem tudtam a fájdalomtól. Ez szerencsére megszűnt. De azt azért tudni kell, az ízületeim bár fellélegeztek, az az extra túlsúly olyan károkat okozott rajtuk, ami visszafordíthatatlan.

Szóval most még nem terhes ez az állapot kedves 120 kg-os, de egy idő utána az lesz. Fájdalmasan terhes :(

A kövérség nem jó. A lelkem örökké kövér marad, de a testemet nem engedem még egyszer odajutni. Ha ehhez az kellett hogy megműtsenek, hát ez van.

És ugyan azt írtam, nem volt akaratom fogyni önállóan. Azt kell mondjam, van bennem akarat. Az elmúlt három évben nem volt olyan nap, amikor ne ültem volna fel a szobabiciklimre és nem tekertem volna minimum fél órát. Még akkor is, ha egész nap túráztam. Ébredés után ezzel indítom a napot. Mi ez ha nem akarat?

Más az akaratgyenge, deformált zsírdisznó, vagy a kicsit husisabb alkat.

Más mindenkinek a zsánere. Van, aki szereti a teltebbeket, van, aki nem. Egyéni ízlés dolga.

Az tény, hogy egy tohonya zsírdisznó dagadékon nincs mit szépíteni.

Ugyanakkor nem is feltétlenül kell mások felett ítélkezni. Ha nem tetszik egy dagi, akkor nem kell ránézni.

Nem tudom milyen az elég magas 13-as, de 120 kiló az mindenhogy rengeteg... BMI alapján is 2. Típusú elhìzás. Nem egyenlő a 90 kilóval, ami 180 centis magasság esetén csak némi túlsúly, duci alkat.

Én 162 cm vagyok és 70 kiló, momentán pocsékul érzem magam a bőrömben. Nem vagyok szerencsés alkat, a vizsgaidőszakban kúszott rám 5 kiló, mert se időm, se energiám nem volt odafigyelni. Más meg a stressztől, a kortizoltól fogy. Szóval nekem egy kínlódás figyelni, igyekszem amikor van rá kapacitásom, de nem hiszem, hogy valaha is vékony leszek (sosem voltam).

12 éves korom óta szekál a családom mert anyai ágon mindenki vékony és legalább 170 centiméter. Én apai nagyapám ágára ütöttem ahol alacsony duci emberek vannak. Apu 120 kiló, húgom 90 170 centihez és teljesen szétfolyik.

Egészséges étkezést hírből se hallották anya családjában sem, csakhogy ők nem ilyen alkattal voltak megáldva. Unokatesóm ha nem eszik 2000 kalóriát egy nap, elfogy... én meg ha felémegyek kúsznak a kilók fel.

Szóval semmi jó nincs ebben az állapotban és zabálni drága is. Nekem erre nincs pénzem, szoval remélem a közelébe sem érek a 90-nek és hasonlók.