Szoktál magadban beszélni?

Én már gyerekkorrom óta beszélek magamba, ha egyedül vagyok.

Vagy ha éppen javítok valamit, akkor elmondom hogy hogyan kellene megcsinálni, és el is magyarázom hogy miért úgy. :D

Ugy, ahogy a valoban beteges magukban beszelok, ugy nem. Akik eszre se veszik, nem tudnak tenni ellene, es szerintem kerdeznek, valaszolnak, sziszegve vitatkoznak valakikkel. Na igy nem.

De a na, ez ide tesszuk, jaj, de hulye vagyok, azanyjat, igy igen. Tiz ev otthonrol egyedul dolgozas utan. Masik fajtaja talan ciki, de szorongas oldasara kezdtem hasznalni, es ezt szegyenlem. Beszelek hangosan valamirol, mintha egy pszichologusnak vagy ismerosnek meselnek. Nagyon jolesik, es igazabol mintha segitene. Ennel nagyon fontos, tudataban vagyok, es gyakorlatilag ez az, amin ha rajtakapnanak, nagyon szegyellnem, meg az onkielegitest sem, de ezt igen.